Magyar, ne lopj!

Felhívtuk a gyereket a haverja telefonján a gyerekvasutas táborban. Jó volt a megérzésünk: megint ellopták a mobiltelefonját. Az előzőt szintén a gyerekvasútnál lopták el. Ha ehhez hozzáveszem, hogy lányom egyszer letette a sajátját ruhapróbánál, majd pár perc múlva már nem találta meg… egyáltalán nem érzem túlzónak a címben idézett, külföldön itt-ott látható táblát.
Ez van.

[Update]
Tévéhangolás közben elkaptam egy tudósítást. Azt mondták, hogy valami egyesület tavasszal kirakott hatszáz darab kullancsveszély táblát. Olyan pici fém háromszögeket. Nyárra háromszázat elloptak.
Nyilván az egyesület a hibás: gondolkodhattak volna.

Lost5

Olyan jó lett volna valami haladásról beszámolni… de még mindig csak bonyolódik a történet.
Tanulva a keddi esetből, ma korábban mentem. Besiettem, barátságosan intettem a portásnak és mentem tovább az adminisztráció felé.
– Álljon meg, hova megy! – kiabált utánam a hapi.
– Az adminisztrációra – szóltam vissza.
– Oda ugyan már hiába megy.
– Micsoda?
– Pénteken fél háromkor zárnak.
– Hogy az a mocskos leborult kurvaélet… – csúszott ki a számon, majd köszönés nélkül kiviharzottam az épületből. Még hallottam, hogy az előtérben várakozó foghíjas cigányasszony nekiállt gurgulázva röhögni.
Odakint megnéztem a mobilomat: pontban fél három volt. Tehát az előbb még nyitva kellett volna lenniük. Gyerünk vissza.
– Elnézést uram, de pont most van fél három. Még nyitva kellene lenniük – fordultam a portáshoz.
– Ki van zárva. Pontban fél háromkor kikapcsolják a számítógépet, utána már fizikailag sem lehet dolgozniuk. Ezt akartam elmondani magának, amikor kirohant.
– Elnézést, kicsit ideges lettem.
– Egyébként milyen vizsgálat lenne?
Na, kezdődik megint. Elővettem a beutalót.
– Nem vizsgálat, nem kezelés. Műtét lesz, orvossal akarok időpontot egyeztetni.
– Van konkrét orvos?
– Persze, itt van négy név.
(Figyeled, milyen gyorsan értünk el a kritikus pontig.)
– Nézzük csak… – vett elő egy szabadságos táblázatot(!). Nodehát… a múltkori portás miért nem tudott idáig eljutni??
Innentől felpörögtek az események. Hamar kiderült, hogy a négy orvos közül három szabadságon van, velük csak augusztusban tudok beszélgetni. Az az egy, aki jelenleg műt, viszont pont augusztusban lesz szabadságon, tehát vele meg nincs értelme most beszélnem. Az adminisztráció meg az orvosok nélkül nem egyeztet semmit.
Kész. Vége.
Szerettem volna, ha augusztus második hetében túl lettem volna a műtéten… de a jelek szerint akkor még csak arra lesz lehetőségem, hogy elkezdjek beszélgetni az orvossal.