Negatív

Hmm.
Ma félórával később indultam itthonról munkába, mert éreztem, hogy orbitális méretű hasmenés lappang valahol odabent. De a ‘vadász ül hosszú méla lesben’ módszer nem működött, végül el kellett szakadnom az otthon melegétől. Nyilván jó tíz percre a lakástól érezte úgy a szervezetem, hogy itt van az idő. Én meg azt mondtam, hogy most már nem… csak azért is kibírom a munkahelyig.
Ezért – is – okozott külön örömet, hogy a busz pont az orrom előtt ment el. Gyakorlatilag üresen. A következő busz kimaradt, az utána következő meg teljesen fullon volt. Maradt a következő.
Mindez egy hétfő reggelen… sajnálatosan azt jelenti, hogy még nem érkezett meg a kegyelem. Lassan nyolc napja büntiben vagyok: kezdve a balsikerű baltérdes porckopással, mely pont a kerékpározást tette lehetetlenné egy kerékpártúrán; folytatva a múlt héten elpazarolt öt nap szabival – illetve, mit is mondok, nem volt semmi elpazarlás, nyolc nap alatt négy éjszakát töltöttem gyomorfájósan ébren. Ha kellett volna sem tudtam volna dolgozni menni. Emellett ehhez még hozzáveszem, hogy pünkösdre már betervezett kirándulásunk van, foglalt szállással és úgy néz ki, hogy erre a hétvégére visszajön a tél – nem csoda, hogy várom a sorozat végét.
———-

Eddig tartott az írás, melyet a buszon fogalmaztam fejben. Aztán a metrón elgondolkodtam egy kicsit.
Először is lássuk a szikár tényeket.
Igen, tényleg vártam otthon egy félórát. Tényleg volt valami jelzés tíz percre a lakástól – de ahogy jött, úgy meg is szűnt.
Igen, a busz tényleg az orrom előtt ment el, üresen. De a következő nem maradt ki, csak annyit késett, hogy kettő jött együtt, elég sokára. Itt szálltam fel a másodikra, mert az első tényleg nagyon tele volt.

Szóval nagyjából úgy volt, ahogy megírtam, de nem pontosan. Automatikusan egy kicsit színeztem a történeten – egy kicsit sötétebbre vettem a valóságosnál.

Vegyük észre a veszélyes trendet.
1. Negatív élmények apró kiszínezése.
2. És egyáltalán a negatív élmények feljegyzése. Ki a francnak tervezem benyújtani a számlát? Senkinek.
Akkor meg mi a francnak gyűjtögetem az apró frusztrációkat?
Különösen sötétebbre színezve.
Túllépni. Minden feljegyezgetés nélkül.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *