Hétköznapi pszichológia

Megy egy vita az Interneten. Nem szólsz bele, mert egyrészt nem telefon, másrészt ismered már az internetes viták természetét. Egy idő után szemmel látható, hogy sokan próbálnak tényekkel meggyőzni valakit, aki viszont már elkötelezte magát – anyagilag is – a vita tárgya mellett és védi, körömszakadtáig. Korábbi tanulmányaidból tudod, hogy megint a kognitív disszonancia egyik változatával állsz szemben. Az illető agyában él egy kép magáról, hogy ő egy jól döntő ember, akit nem lehet csak úgy beugratni minden hülyeségbe – ha ő ráköltött valamire nagyon sok pénzt, akkor az csak jó vétel lehetett. Ezzel szembeni tudattartalom, hogy rajta kívül gyakorlatilag mindenki becsmérli a vita tárgyát. Az illető szemmel láthatóan úgy próbálja a disszonanciát feloldani, hogy haragszik mindenkire, aki vitázik vele.
Most jön a kérdés: megpróbálod-e szép, okos szavakkal elmagyarázni az egyébként értelmes embernek a helyzetet, kitérve arra, hogy mi is az a kognitív disszonancia és milyen módszerek léteznek a feloldására? A jó válasz: nem. Gondolj bele: mi van, ha sikerül? Nemcsak azt az örömet veszed el tőle, melyet a tulajdona okoz, hanem a magáról alkotott képét is összetöröd. Ha meg arra számítasz, hogy úgyse sikerül, akkor minek csinálnád? A legjobb békén hagyni. Hagy örüljön a magáénak, hagy higgye, hogy jól döntött. Neki is jobb, nekünk meg mindegy.