Kelemenópé

Kíváncsi vagyok, létezik-e még egy olyan gyerek, aki énekelve vonult be torokmandula műtétre nyolcéves korában?
Nem lehetetlen.
De abban már teljesen biztos vagyok, hogy rajtam kívül nem volt még egy olyan kölyök, aki a német ABC-t énekelte, miközben az ápolók nővérek vonszolták a műtő felé.

Ketten vártunk aznap műtétre. Én és egy velem egykorú kiscsaj. Ott ültünk a műtő előtti lépcsőfordulóban és vártuk, hogy szólítsanak. Közben persze beszélgettünk és belöktem a csajozós dumát, hogy bebe, én németül is tanulok az iskolában. A leányzó ezt nem volt hajlandó elhinni és felszólított, hogy bizonyítsak, de azonnal. Mivel akkor még abszolút az elején jártunk, az ABC-n kívül nem tudtam semmit németül. Tanárunk módszerének köszönhetően, azt is csak énekelve.
Éppen belevágtam, amikor szólítottak. A csajszi szeméből kiolvastam, hogy igen olcsó kifogásnak tekintené, ha én most bemennék a műtőbe, ahelyett, hogy végigénekelném a dalt. Ergo megálltam az ajtóban és nem törődtem azzal, hogy a nővérek húztak, vontak, taszigáltak, belekapaszkodtam az ajtófélfába és hősiesen végigénekeltem az ABC-t.
Sajnos meghajolni már nem bírtam, mert győzött az erőszak.

This entry was posted in Sztori.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *