Ma reggel a buszon a tömegben volt valahol egy hajléktalan. Olyan irdatlan büdös volt, hogy alig mertem levegőt venni. A mellettem utazó hölgy már rutinos volt: elővett a retikülből egy doboz Nivea krémet, mutatóujjával kikanyarított belőle egy darabot és felnyomta az orrába. Utána odakínálta a barátnőjének a tégelyt… mint egy tubákos szelencét.
Hazafelé a tömött metrón pedig valaki elfingta magát. Olyan csendes, sunyi fajta anyag volt, hallani nem hallotta senki – viszont a szaga két megállón keresztül szórakoztatta a tisztelt utazóközönséget. Természetesen mindenki fapofával vizsgálta a plafont.

Aki autóval közlekedik ebben a városban, fogalma sincs, milyen közösségi élményekből marad ki.