Ki melyik szót utálja a legjobban?
Elárulom, én az ‘akár’ szócskát.
Akár.
Akár szerethetném is. Bár nem szeretem, sőt kifejezetten rühellem. De akár szerethetném is, ha kokaintól betépve valaki meggyőzne róla. Ha sötét sikátorban mellémállna néhány kopasz kétajtós szekrény és finoman nógatni kezdene. Szóval akár szerethetném is.
De valahogy nem. Tipikus csúsztatás, félrevezetés, ártatlannak öltöztetett hazugság. Szándékosan. Rákészülve, hogy a mai információdömpingben az emberek csak az első pár mondatot olvassák el, azt is felszínesen.
Feleim! Ha azt a szót látjátok, hogy ‘akár’, szólaljon meg a vészcsengő – itt valaki finoman próbál abba az irányba megvezetni, amerre eszetek ágában sem lenne menni.

És ha már az álságos kifejezéseknél járunk, itt egy másik: ‘no comment’.
Ez ugye egy paradoxon. Mert maga a kifejezés önmagában egy komment. Azt állítja, hogy “nézz már rá, te lüke – ez annyira egyértelműen kifejezi azt, amit én látok benne, hogy szégyen lenne számodra, ha magyaráznom kellene”. Vissza is élnek vele rendesen.

Végül egyszerűen csak a legidiótább kifejezés, melyet valaha is láttam. Aktuálisan ez egy terméknév: Boci nyuszitojás.