Az idő vasfoga

Érzem. Pedig még nem kellene, de már abban a korban vagyok, hogy nem tudom behunyni a szememet.

Ott kezdődött, hogy Nej keresztanyja (gyk második anyja), anyósom testvére nemrég halt meg. 55 évesen. Szklerózis multiplex. Roppant dinamikus, fiatalos nő volt. Akkor is, amikor megtudta, hogy mit diagnosztizáltak nála. Pontosan tudta, hogy 1-2 éven belül megszűnik az idegi kontrollja, lebénul keze-lába, elsorvadnak az izmai, végül elhal az agya. Így is történt. Eszméletlen időszak volt. El-eljártunk hozzá römizni, döbbenten láttuk a leépülést. Végül elesett, összetörte magát, a műtét után pedig elvitte egy tüdőgyulladás.

Tavaly nyáron halt meg nagyanyám. Azt kell mondjam, mindenki megkönnyebbülésére. Az utolsó két hónap horror volt, számára is és a szüleim számára is. Teljesen elfogyott az agya, öntudatlan állapotaiban valami hatalmas energiával esett neki környezetének, szószerint közveszélyes volt.

Apám még mindig kórházban van. Erről nemrég írtam, érdekesen alakult a helyzet. Először az volt, hogy epeköve van és nem komoly a helyzet. Bedugnak egy csövet, kikapják a követ, mindenki happy. Aztán elromlott a gép, emiatt kénytelen-kelletlen megműtötték. Valószínűleg ennek köszönheti az életét, mert a műtét során derült ki, hogy gyakorlatilag szét volt rohadva az epehólyagja. Valami lebeny feltapadt valahová, ez zárta el a fertőzött részt a többi belső szervtől. Ha ez a feltapadás nem lett volna, már nem élne.
Megműtötték, baromira szenved, epehólyagja már nincs. Lassan azért kezd magához térni, úgy néz ki, megmarad.

De a legelkeserítőbb helyzetben apósom van. Évekkel ezelőtt, nyugdíjas éveinek első napján történt vele valami. Többször panaszkodott kettőslátásra, illetve a keze olyan szinten zsibbadt folyamatosan, hogy nem tudott semmit sem megfogni. Aztán tavaly nyáron újra történt valami, kórházba került, onnantól folyamatosan fennáll a kettőslátás, ha valamire fókuszálni akar – és immár a lába is zsibbad. De legalább kiderült, miről van szó: agyi infarktus. Mind a két alkalommal.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy élőhalott lett. Egész nap magatehetetlenül fekszik, járni nem tud. A kézzsibbadás miatt járókerettel sem. Olvasni, tévét nézni nem tud. Egyébként minden szerve tökéletesen működik, a tudata tiszta. Hosszú évekig elélhet így.

Nagyon durva.
A haláltól nem félek… feldolgoztam a tényt, megbékéltem vele.
De az öregséggel… azzal képtelen vagyok.

One thought on “Az idő vasfoga

  1. Durva dolog az ilyesmivel szembesülni… Édesanyám ez az agyi “infarktus” (hivatalosan stroke-nak hivják) vitte el.. 59 évesen, egyik napról a másikra… (gyakorlatilag a diagnózis az volt, mint apósodnál… bekerült pénteken a kórházba, még teljesen tudatánál volt, csak a bal oldala zsibbadt… Vasárnap már majdnem élőhalott, rá egy hétre meg is halt… közben ugyanerre az állapotra készítettek fel, mint amiben most apósod szenved… csak Anyu szervezete talán érezte, hogy nem bírná a tehetetlenséget az agya…)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *