Offline spammer

Tegnap volt időm elgondolkodni, amíg a Kálvin tértől a Mikszáth térig sétáltam. A gondolkodás tárgya az volt, miért taszít annyira az a csomó ember, akik cédulákat akarnak a kezembe nyomni az aluljárókban. Hiszen igazából nem csinálnak semmi különlegeset: közelítenek, majd ha levegőnek nézve elslisszanok mellettük, akkor szó nélkül más után vetik magukat.
Mi okozza mégis a kényelmetlenséget?
A sokat szidott kognitív disszonancia. Magyarul az az állapot, amikor az agyadban párhuzamosan egymást kizáró gondolattartalmak vannak. Egyfelől meg vagyunk győződve arról, hogy jóindulatú, kedves krapekok vagyunk. (III Richárd, csendben marad!) Másfelől pedig megtapasztaljuk, hogy közeledik felénk valaki, meg akar kérni valami nem túl komoly dologra (vegyük már el azt az átkozott papírdarabot) – ennek ellenére durván udvariatlanul kell átnéznünk az illetőn. Hogy is van ez – hogy én, a kedves, jámbor ember ilyen durván megsértek egy segítséget kérő embert? Az agy fogaskerekei nekiállnak csikorogni. Kognitív disszonancia kialakul. És ez arról híres, hogy feszültséget okoz, kényelmetlen érzést kelt – még akkor is, ha rengeteg feloldási technika van ellene. (Melyeket ösztönösen is alkalmazunk.)

Belegondolt már valaki, hogy ez az aluljáros szórólapos betámadás mennyiben járul hozzá az átlagos rossz közérzethez? Nem tudsz úgy átmenni egy aluljárón, hogy 3-4 embert vissza ne kelljen utasítanod. Oké, tudom, te orszarvúbőrű alak vagy, akiről mindez lepereg – de sokan vannak, akik nem. Sőt, sokan vannak, akik még arra is képtelenek, hogy ellenálljanak: inkább elveszik a papírt és elviszik a legelső kukáig. És mindez miért? Azért, hogy ezer kiszórt papírból találjanak egy embert, aki el is olvassa. És száz emberből, aki elolvassa, legyen egy, akit érdekel is az ajánlat.

Tényleg nem értem. Ha ez a módszer annyira sikeres lenne, akkor tuti, hogy a világ más tájain is alkalmaznák. Én – sajnálatosan – nem vagyok egy nagy utazó, de sehol az általam ismert nagyvárosok egyik gócpontján sem láttam hasonló intenzitású osztogatást.
Mindenki más normális és csak mi lennénk túl birkák? Már megint?

22 Comments

  1. … ez a spam magyar modra …

  2. bocsi, a cimet csak utana olvastam el :\

  3. Szia, én Prágában meg Londonban is estére tele lettem reklám papírokkal, szinte észre sem vettem… talán mert ott mosolyogva, kedvesen – méltósággal (!) nyújtják át, többnyire jól öltözött és kiegyensúlyozottnak kinéző fiatalok? (na és nem ilyen baromságokat, mint itthon, hanem értelmes dolgokat :) Bár itthon én mosolyogva szoktam visszautasítani a 90%-os leértékelt cipő hirdetést meg a nightclub teaser-cardot is…:)

  4. Rolam ugy altalaban minden lepereg, de megis rossz erzes atmenni rajtuk szo nelkul. En ugy oldom meg, hogy nyujtom a kezem, ha van olyan gyors, hogy a kezembe adja mikozben en nem lassitok akkor elveszem, ha nem akkor nem az en hibam. Ha a kezembe adja akkor a kukaban landol anelkul, hogy megneznem mi az. Altalaban 5-10 meteres belul van kuka es meg utba is esik, igy reszemrol nem okoz gondot. Viszont el lehetne felejteni ezt a fajta spamolast mert egyreszt idegesito, masreszt eredmenytelen. Ahogy a postaladam teleszorasa is, mert azt szinten anelkul dobom ki, hogy megneznem mi az.

  5. Al, ezzel csak magadat csapod be.:)

  6. Érdekes, én Prágában nem is emlékszem ilyenekre. Lehet, hogy nem voltak annyira feltünők?

  7. Hm, és ha megvernénk őket? Mondjuk egyenesen neki megyek és feldöntöm, kiverem a kezéből a papírokat? :D

    Pedig alapjában véve nem szoktam ilyeneket csinálni, de lehet, hogy pár ilyen nindzsa attak után meggondolnák, hogy kinek nyújtogassák a buta reklámjaikat.

    Esetleg a kezébe nyomni egy papírt :D Biztos meglepődne :]

  8. JoeP

    Igy van, magamat csapom be de ha ettol jobban erzem magam, miert ne? :-)

  9. PAStheLoD igen helyesen szól. Már én is régen agyalok azon, hogy ezt a szeméttermelést hogy lehetne visszafogni. Esetleg odaverni nagy illetéket?

    Vagy nem elfogadni a papirokat. Mert ha senki sem fogadja el, akkor senki sem megy szórólaposztónak, előbb-utóbb kihal a szakma.

    Viszont visszatérve a _csapásirányra_.
    Különösen a Ferenciek terén van egy idegesítő szórólapos faszi. A legnagyobb tömegben is képes a lépcsó tetejém állni és feltartani a forgalmat. Na, azt már soxor fellöktem volna.

  10. Nagyon sokat kellene megverni ehhez. Másfelől meg ezek annyira agyatlanok, hogy nem tanulnának belőle.
    Nejemmel mentünk át a Nyugati aluljárón a Westend felé és éppen bensőséges hangulatban beszélgettünk családi dolgainkról (15 éves házassági évfordulónk ajándékait mentünk megvenni) – amikor egy ilyen farok teljesen rámszállt. Rászóltam, hogy hagyjon békén, de tovább erőlködött. Végül ráordítottam és arrébblöktem – na, akkora patáliát csapott, zengett az aluljáró. Persze nekem volt kínos, el is siettünk… természetesen a jó hangulatnak lőttek.

  11. Al,

    De ha tudod, hogy becsapod magad, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogod magad – az önbecsapás miatt – kényelmetlenül érezni. :-D

  12. Én mindegyikre, amelyik adni akar valami szemetet, kedvesen rámosolygok és megmondom, hogy “kösz, nem kérek”. Ez elég szokott lenni. :)

  13. Amennyit én aluljárókban járok, nekem ettől kiszáradna a szám.

  14. Engem jobban zavarnak a budos keregetok, plane ha nem hagynak beken a nem utan sem. Mondjuk ez ritka, mert igen meggyozoen mondok nemet.
    Viszont nem az van, hogy csak moderalas utan engedsz ki oylat, amiben link is van? Akkor mi ez a nyomorult szex link aradat?

  15. JoeP

    2006. April 10. Monday at 10:02

    Ja, gáz van. Itt írtam is Gabának. (http://gaba.lenard.hu/2006/04/10/blogspam/)

  16. JoeP

    2006. April 10. Monday at 15:01

    Beüzemeltem az Akismet-et. Két óra alatt 25 spam-et fogott. A qrva nénikéjüket.

  17. Ha eleg csunyan nezel, akkor nem probalkoznak. De lehet, hogy a mazsanal nagyobb tomegem segit…

  18. Na, ez az, amivel nincs hiba. Csúnyán is tudok nézni és a 100+ is megvan.:)

  19. Létezik az járásmód és levegőnek nézés, hogy eszükben sem jut nyújtani a lapot. Ugyanez koldusra, vagy kereszteződésben autósnak Fedél nélkült árulóra is igaz.

    Gondoljatok bele. Ők egész nap ezt csinálják. Napi többszáz scan az arcra, a sebességre, van-e szabad keze, stb. Az okosabbja kiszúr, ha megingást tapasztal. Egyszerűen “nem célpontnak” kell látszani. Nem kilogrammfüggő. Szerintem ez csak játék. Legfeljebb néha nyernek :)

  20. És most térünk vissza oda, ahonnan indult a beszélgetés.:)
    Azt írtam, hogy az egyetlen célravezető technika keresztülnézni az osztogatón – de pont ez okoz kognitív disszonanciát.

  21. Nekem nem okoz disszonanciát. Mert kevert stratégiát használok, néha elveszem a cuccot. Általában meg nem. A róka elment vadászni, de aznap nem fogta meg a nyulat. Nem baj, vannak más nyulak és más napok is. Nem fogom sajnálni a ravaszt.
    Nem dimenzionálod túl az egész kérdéskört? :)

  22. Remélem, nem.:)
    Folyamatosan keresem, hol lehet csökkenteni a napi kellemetlen érzéseket – mert az ilyen apróságok is képesek felőrölni a stressztűrő képességünket.
    Úgy is mondhatnám, hogy a leírt eset csak egy újabb tégla a falban.:)

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading