A technikai fejlődés megállíthatatlan

Utaztam haza este az uszodából és már a buszon feltűnt egy társaság. Tízenhúsz éves fiatal srácok álltak a forgóban, sok pakkal és nagy hanggal. Ugyanott szálltak le, ahol én és gyakorlatilag végig egymás mellett mentünk a csendes kertvárosi utcákban – így alaposan megnézhettem, mi mindennel vannak felszerelve. Szemmel láthatóan mind a nyolcan buliba vonultak, az egyiknél volt egy karton dobozos sör, a másiknál néhány üveg déhá, cipeltek kólákat, poharakat, sörösüvegek is csörögtek az egyik szatyorban – és az utolsó ember egy böszmenagy PC-t ölelt szorosan magához.
Mintha megváltozott volna a világ az én időm óta.
Mi nyolcan sem bírtuk volna el az IBM370-est.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *