Mentalitás

Olvasom Schrödingernél (vagy a macskájánál?) hazaindulása tapasztalatait, a magyar mentalitással való keserű szembesülését. Szomorúan kell bólogatnom.
Vegyük például a mai ebédet a céges étkezőben. A konyhások rendszeresen rohadt lassan indulnak be, ezért az elején mindig felgyülemlik a sor. (Később meg nem érdemes menni, mert drasztikusan lecsökken a választék.) Ez történt ma is, izmos sor fogadott. Az utánam érkező nem is szarozott, simán előrement és beállt a haverjaihoz. Ugyanezt tette a következő érkező is. A velem lévő kolléga ekkor kapta fel a vizet, visszament a szobába, hogy ma inkább nem eszik. Nekem ez nem ilyen egyszerű, én vártam tovább. Mire sorra kerültem, még két kolléga előzött be. A hosszú sor úgy fogyott le, hogy mindösszesen egy emberben volt annyi becsület, hogy mögémállt. Négyen simán elmentek mellettem.
Pedig ez egy informatikai cég, ahol jól képzett mérnökök dolgoznak.
Következtetés: szemmel láthatóan a képzettség nem zárja ki a tahóságot.
Mondhatnád, hogy ordítani kell, meg hőbörögni, akkor majd megváltozik a helyzet. Nos, nem. Én ugyan nem vagyok egy veszekedős típus, de van egy közvetlen kollégám, aki nem bírja tartani a pofáját. Rendszeresen együtt szoktunk ebédelni és ő be is szólt ezeknek a sunnyogó parasztoknak. A válasz az volt, hogy sértetten néztek maguk elé és nem szóltak vissza semmit. Aztán másnap ugyanúgy előztek, a haverjaik közül meg egy se mondta, hogy ezt talán nem kéne.
Nem sok mindent lehet tenni ellene, ha a többség elfogadja ezt a mentalitást.
Én, innen, annyit tudok maximum, hogy megüzenem nekik: habár nem szólok, de figyelek. És aki felkerül a tahó listára, az a későbbi kapcsolatokban olyan elbánást is kap a részemről.

7 thoughts on “Mentalitás

  1. Erről két dolog jut eszembe, az egyik a napi 60km-es autókázás, annak is a városra eső része… Áll a kanyarodósáv, a paraszt a minimum középkategóriás batárral elmegy mellette, majd a végén megpróbál bepofátlankodni, de míg nem sikerül, addig is feltartja az egyenesen haladó sávokat is… (majd gondolom, miután beért a munkahelyére, kiszáll az autóból és ő tolakszik a sorban is… :)) De nincs senki, aki rászólna, egyszerűbb és kényelmesebb a meleg autóból az 50 helyett 53,5-del haladókat fényképezni és feljelenteni, mert ők a veszélyesebbek…
    És ha az ilyen tolakodó f*kalapokat sehol, senki sem fegyelmezi meg, akkor ugyanúgy tolakodni fognak, mert úgy érzik, megtehetik…
    A másik még a J&J-s időből kattan be, a kifőzde, ahol minden nap kajáltunk, és ahová egyszer jött el egy külföldi kollega is velünk, majd eltéblábolt a sor mellett, ahol beleszaladt Laciba, a Rejtő-regénybe illő pultossrácba, aki kedvesen megjegyezte, “mi a f*t tolakszol, te kopasz kis köcsög…?”… Nem is szolgálták ki a fickót addig, mig mellé nem értünk…

  2. Ja. Ma, amikor rohantam a srácért, eljátszottunk egy jópofa koreográfiát a Stefánián. Két sáv, én a belsőben mentem. Kanyarodós lámpa, az előttem lévő kitette balra az indexét. Nyilván fel fogja tartani a sort, tehát mennék ki a külsőbe, de a mögöttem álló autó nagy gázzal kivágott és mellémállt jobbról. Viszont szerencsém volt, mert amint váltott a lámpa, a kanyarodó kilőtt, tehát miatta nem kellett várnom – ezzel szemben a másik sáv belefutott egy álldogáló trolibuszba. Annyit kellett volna csak tennem, hogy kivárok egy tempót, hogy a jobb oldali autó ki tudja kerülni a trolit – de valahogy nem voltam olyan kedvemben.
    Így élünk.

  3. Jó ez a “habár nem szólok, de figyelek”, csak az a baj, hogy én nem vagyok indián, én egyszerűen felejtek. Ha meg kellene vizsgálni a belső motivációt, az derülne ki, hogy itt az empátia hiányáról tovább önzésről van szó. A kérdés ettől kezdve: miért önzők az emberek? Miért nincs bennük empátia? Hát mert csak úgy felnőttek, tudatos nevelés nélkül, szintén önző és empátia-hiányos szülők keze között.
    Javulás? Hát nem tudom… nagyon esélytelennek érzem. Kár, hogy nem 210 cm-esnek és 110 kg-osnak születtem. Gyakrabban utasítanék rendre néhány tülekedőt. Így most leginkább azon igyekszem, hogy a magam tülekedéseitől megszabaduljak.

  4. Tamás, teljesen mindegy, hogy mekkora vagy, lehetsz 210 kilós 110 centis is, nem fog érdekelni senkit. A tahó csak a tahótól tart. Borotváld le a hajat, gyűrj magadba egy kis szteroidot és aggass magadra némi fukszot. Ekkor ki fogják nézni belőled, hogy pofánvágod az embert. Ha érződik rajtad a civilizáció, akkor nem.

  5. Többször, személyesen tapasztaltam, hogy egy-egy ironikus beszólás, fanyar humor olyan mértékben lefagyasztja a bunkókat, hogy hosszú percekig csak néznek maguk elé :) El lehet ütni viccel is sokmindent.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *