Elnézem Barnát, ahogy viselkedik és mosolygok. Abszolút nyitott, jókedvű, szinte megállás nélkül hülyéskedik.
Teljesen olyan, mint amilyen én voltam egyetemista koromig.
(Aztán persze megkomolyodtam, egyre kevésbé kezdett tetszeni az élet, fokozatosan bezárkóztam önmagamba. Nem is tudom, mikor nevettem utoljára őszintén idegen emberek előtt.)
De a legjobb, hogy nem csak nézem, hanem emlékezem is – a srác felébreszti a szunnyadó foszlányokat. Milyen volt jókedvűnek, idétlennek lenni, nem lelkizni mindenen, élni vidáman – és néha kedvem támad felnőttként is idétlenkedni egy kicsit. Kimászni a sokszorosan őrzött erődből.
Dacára annak, hogy a világ nem lett igazán jobb.
2006. February 28. Tuesday at 15:37
Vannak remek szerves oldoszerek, amelyek segitenek a fenti tudatallapot eleresenek megkonnyiteseben. Alkalmazd oket nagy nagy ovattal.
2006. February 28. Tuesday at 15:44
Ismerem a módszert.:)
De te is tudod, hogy nem szabad. Egyedül sört ihatok, abból is max. négyet egy alkalommal.
2006. March 01. Wednesday at 22:30
Innen már csak azt kell kibontani, hogy mekkora idővallum jelent 1-1 alkalmat.
2006. March 01. Wednesday at 22:45
Én óránként egy-másfél korsóval szoktam számolni. Rövidebb bulikon másfél, hosszabbakon egy. Így ki lehet húzni 6-7 korsóig is, de ritka az ilyen hosszú sörözés.