Kicsivilág

De tényleg. Parakovács kirakott egy képet, amelyiken részegen ráborul egy asztalra.
Ugyanarra, amelyiknél néhányszor én is… üldögéltem.
Az a dicső KOL klub, az egyetemi koleszban.
Közösen, Okosan, Lelkesen – ebből van a név. Miért, te mire gondoltál?
De mi csak kocsmának hívtuk. Tkp. az is volt. Minden héten háromszor volt nyitva, a mi időnkben már csak sört lehetett kapni a durvább italok közül. (De a bárpult fiókjában még ott figyeltek a régi itallapok, ebből tudom, hogy volt vadabb korszak is.) A legnagyobb előnye az volt, hogy a kolesz főldszintjén volt, a társalgó és a biliárdasztal (karambol! nemám kocsmai pool…) mellett. Abban az időben ez volt _A szórakozás_. 19.00-kor már az ajtó előtt álltunk, utána sör mellett beszélgettünk, bridzseztünk, billiárdoztunk. Néha pedig csaposkodtunk – a klubot ugyanis hallgatói csoportok vitték. Az egyikben én is benne voltam. Annyi melegszendvicset soha nem csináltam, mint akkoriban.
Szokás volt, hogy minden este lement egy KOL totó. Kétforintos szelvény, tréfás kérdések, néhány sör nyeremény, felfokozott hangulat. A mi totónk a kifejezetten durvák közé tartozott, hét ponttal már nyerni lehetett. (Ha jobban utánagondoltok, akkor egy kokaintól betépett csimpánz pont ennyi eséllyel futhatott neki a szelvénynek.) Egy kérdésre konkrétan emlékszem, mert nagy veszekedés kerekedett belőle; az Anjou korabeli kiskirályok perpatvarkodásai kapcsán kérdeztük meg, hogy “ki nyomta le Borsa Kopaszt?”. A helyes válasz természetesen Debreceni Dózsa volt. Nem pedig a Diósgyőri Vasutas Torna Klub. Aztán persze megkérdeztük, ki nyomta le Debreceni Dózsát. Szép volt. Egy reálegyetemen.
Nos, a KOL klub azóta meghalt. Oszlásnak indult tetemén teaház nyílt, de erről itt már írtam.
Elnézem még a fényképeket és nem kizárt, hogy a többi pedig abban az aulában van, amelyikről meg itt tettem említést. De ebben száz százalékig nem vagyok biztos, mert mintha hiányozna a bedobozolt Lenin a hátuk mögül. Végülis… lehet, hogy az E-klubban voltak.
Még egy megjegyzés: érdekes, akkoriban nem tűnt fel, hogy Deutsch Tamás mennyire szeret arrafelé járkálni.

[Update]
Ha igaz, amit a kommentben mondanak, hogy ez a buli 1996-ban volt, akkor tényleg lehet ez az aula – abban az évben már tuti nem volt bedobozolt Lenin a függöny előtt.

[Update2]
Most olvastam, hogy a művház. Akkor ez nem talált.

[Update3]
Előjött PKI is a végső megoldással. Az asztalon alvós kép kakukktojás, nem Veszprémben készült.
Ez is csak azt bizonyítja, mennyire hasonló helyeket tud produkálni a hazai kocsmakultúra.
(Oké, nem ez volt a legfrappánsabb befejezésem, de valahogy ki kellett másznom ebből a kínos helyzetből.)

Komoly vevő

A héten fog jönni két érdeklődő a lakásra. Kíváncsian várlak benneteket, jertek, csak, jertek.
A múlt héten volt már egy. Bejött, udvariasan vigyorgott, végighallgatta a showműsort, bólogatott – és nem kérdezett semmit. Esküszöm, az ingatlanügynökség embere aktívabb volt. Elmondtam a kiselőadásomat, de olyan üresen csengett.
Na most, ha az ember lakást vesz, akkor megkérdez mindent. Mivel ragasztották a csempéket? Mikor? Megkopogtatja. Egyenként. Beleköt mindenbe. Benéz a mosogató alá. Körbevizslat a fürdőszobában, van-e penészedés a falon. Megkérdezi, milyen a szomszéd. Megkérdezi a szomszédot, milyen vagyok én.
A végén mondtam neki, hogy a lakáshoz tartozik egy 6m2-es pince.
– Megnézzük? – kérdeztem.
– Nem, nem fontos – tiltakozott.
Barátom, lebuktál.
Fel is állítottam JoeP első lakásvásárlási posztulátumát: aki nem akar lejönni velem a pincébe, az tuti nem komoly vevő.

Blogomata

Estefelé sétáltam hazafelé és lelkes bloggerként éppen egy beírást csiszolgattam a fejemben. Aztán elgondoltam, milyen jó lenne, ha lenne egy termék, amelyik képes lenne azzal a sebességgel feljegyezni a gondolataimat, ahogyan azok megformálódnak. Egy ilyen séta, esetleg egy kiadós kerékpározás után mekkora adaggal tudnám csillapítani a világ szolíd vágyakozását a jóra? (Vagy szennyezni a környezetemet – hozzáállás kérdése.)
De aztán jobban belegondoltam, és elvetettem az ötletet. Hogy nézne már ki egy ilyen szöveg?

Megláttam a buszt. Szokás szerint tele volt, de amikor mellém ért pina, pont úgy sütött rá a nap, hogy az üvegen megcsillanó fény de jó segge van elvakított és nem vettem észre, mekkora tömegbe szándékozok most bazdmeg, nem beleléptem? feltoszulni…