Szülőnek lenni bizarr néha

Écát kaptam. Igaz, már próbáltam erről beszélgetni a gyerekekkel, de elég béna volt az akció. Nehéz megfelelő időpontot, megfelelő érzelmi állapotot találni és lehetetlen mindenre kitérni egy rövid beszélgetés alatt.
De a könyv jó ötlet. Inkább abból, mint a haverok/haverinák ködös elképzeléseiből tanuljanak.
Az elgondolást tett követte, irány egy bazi nagy könyvesbolt. Nézegettem, nézegettem, de nem találtam sehol. Nem volt más választásom, elkaptam egy eladó hölgyet.
– Csókolom, olyan könyvet keresek, hogy ‘Kis Fütyikönyv’. Van belőle?
Végigmérés.
– Nem tudom, megnézem.
– Maris, van olyan könyvünk, hogy ‘Kis Fütyikönyv’? – kiabált oda egy kolléganőjének.
Az üzletben egy pillanatra megállt az élet. Kíváncsi tekintetek bizsergették a tarkómat.
– Nincs. Csak ‘Kis Puncikönyv’ van. Az jó lesz? – kiabált amaz vissza.
– Aha. Tökéletes. – motyogtam a mellettem álló eladónak.
De legalább az egyik megvolt. Eldönthettem, hogy milyen stratégiát választok: vagy eljátszom minden könyvesboltban ezt a börleszket vagy csak egyszer, de telefonon.
4813600, Libri könyvkereső.
– Csókolom, egy könyvet keresnék.
– Igen?
Idősebb nőhang. De most már mindegy.
– Az a címe, hogy ‘Kis Fütyikönyv’.
A telefonkagyló érezhetően hidegebb lett. Billentyűkattogás.
– Rákóczi Könyvpalota.
– Köszönöm.
Katt. Nem is volt olyan vészes. A Libri üzletben már kedélyesen csevegtünk a könyvről a pénztáros hölggyel.

Végül odaadtuk a kölyköknek. Volt szemelkerekedés rendesen.
– Kötelező irodalom – közöltem velük.
– Most szivattok? – kérdezte kedvesen lányom.
– Most nem. A szivatás az lenne, ha olvasónaplót is kellene írnotok – vigyorgott Nej.
Jelenleg itt tartunk. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják lereagálni, amikor azt mondom, hogy tessék cserélni és mindenki olvassa el a másikat is.

Borg blog

Yes. Újabb kedvenc karikatúrista vágott bele a blog műfajba: Jim Borgman. Időtlen idők óta nyomja mind a gag, mind az editorial cartoon iparágat, nem is akármilyen szinvonalon. Mostantól olvasható is.
Aki rajzolt valaha, annak fog igazán tetszeni – ez ugyanis igazi karikatúrista blog: Jim mellékeli a vázlatait, elmeséli mi járt a fejében rajzoláskor, miért azt a verziót választotta ki, amely végül megjelent… meg ilyesmik. Élvezem.

REMonitor

Egy újabb rémálommal kevesebb.
Emlékszem, amikor először találkoztam ilyesmivel, nem hittem a fülemnek.
Egy nagyobb migráció után Exchange routing group-okkal zsonglőrködtem egy meglehetősen nagy organizációban. A végén minden beállt abba az állapotba, amilyenben lennie kellett. Szerintem.
Csak éppen nem tűnt el egy kitörölt routing group – emiatt a levelek véletlenszerűen félrementek. Jó lett volna ténylegesen is megszabadulni a rossz routing group-tól… de még flex-szel sem tudtam eltávolítani. Egy idő után feladtam, call PSS. Azt mondták, igen, elő szokott ilyesmi fordulni, a routing információk cache-ben vannak és néha beragad valami szemét. Ki kell üríteni a cache-t.
– Oké – mondtam – csapjunk bele… hogyan kell?
– Nagyon egyszerű – mondták – az összes szervert le kell állítani egy időben.
– A routing groupban?
– Nem. Az egész organizációban.
Ekkor ültem seggre. Nem kis munka volt megszervezni, hogy minden helyszínen legyen egy ember, aki adott jelre (mobiltelefon) lekapcsolja a szervereket majd adott másik jelre visszakapcsolja. Távoli újraindításról szó sem lehetett, mert addig mindegyik gépnek kikapcsolva kellett lennie, amíg a routing master Exchange szerver fel nem állt.
Viszont ettől tényleg megjavult a levelezés.
Azért úgy belegondoltam, hogy mondjuk egy multicégnél, ahol garmadával vannak szerverek különböző kontinenseken, mekkora meló lehet egy ilyen akciót megszervezni.
Valószínűleg belegondolt a Microsoft is, mert kihoztak végre egy eszközt, mely kezeli ezt a problémát. Az a neve, hogy Routing Engine Monitor (REMonitor) és az Exchange Team szépen le is írja, hogyan kell kezelni. A logika azt mondatja velem, hogy nagyon jó eszköznek kell lennie, ha ennyi időbe tellett a kifejlesztése.