Szilveszteri anziksz

Amire számítottam:
A társasjáték mellé nem lehet zenét berakni – mert nincs olyan zene, amely valakit ne zavarna.

Amire kevésbé:
Hogy a fergeteges buli során tejet fogok inni. Este meg alkoholmentes pezsgőt. Nem, nem kölyökpezsgőt. Létezik olyan pezsi, hogy rendesen legyártják, aztán utólag kivonják belőle az alkoholt. Mint a vízbül a zokszigént.

Társasjáték, Gazdálkodj Okosan.
Kihúztam, hogy leléptem a mozgó vonatról, egyszer kimaradok.
– Leléptél a mozgó vonatról? – kérdezte Barna – Meg is érdemled. A közveszélyes őrülteket el kell tiltani a vasúttól.
– Akkor nem marad üzemeltető személyzet. – vágtam rá.
Elment egy kör.
– Apa, te jössz – szólt rám Dóra.
– Én? Dehogy. Engem most sitteltek le a vasutasok. –

Eleinte tartottam attól, hogy a szomszéd társasház legyőz minket az égiháborúban, de a házunkban lakó Zsolti gyerek nem hagyta magát. Tíz óra körül kezdődött a tüzérségi előkészítés, a fő roham éjfél körül indult be. Ugyan fogalmam sincs, hogyan férhetett el a II. Ukrán Front összes lőszere a 60 m2-es lakásukban, de nem is ez a fontos; a lényeg az, hogy a házunk nem maradt el a fegyverkezési versenyben. És a kerület sem.
A tévéműsorért meg nem kár: igaz, hogy nem hallottunk belőle egy szót sem éjfélkor, de szvsz mi jártunk jobban.

Amilyenek az első percek, állítólag olyan lesz az év. Ha ez igaz, akkor én egész évben csókra álló szájjal fogok csücsöríteni. A remek alkoholmentes pezsgő olyan savanyú volt, hogy Nejnek kellett behozni egy marék ecetes uborkát, hígítandó az anyagot.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *