Pedig szerettem. Olyan kifejező tekintete volt Apabivalynak.
Nos, megint bőrváltás történt. Mindenáron át akartam váltani egy háromhasábos formára, mert terveim vannak a harmadik hasábbal.
Valamikor összedobtam egy könyvnyi anyagot. Angol szlengekhez rajzoltam valami illusztrációkat, valami humorosnak szánt szövegekkel körítve. Ebből lett könyv és elismerés is – leginkább szellemi. A kiadónak például tetszett. Pénz – nos, az nem lett.
Ez hosszú történet, nem akarom itt kifejteni, a lényeg, hogy akármilyen szerződést is kötöttem, a kiadó eladott példányszám után fizet. Igenám, de az eladott példányok számát csak ő tudja. És a mai napig olyan alacsony számot állít, hogy ha összeszámolom azokat a haverokat, akikről tudom, hogy megvették, már akkor nagyobb számot kapok. (Vagy füllentős haverokat.) Maga az aktuális példányszám lekérdezése is igen gyanús… de nem vagyok egy vitatkozós fajta. Nekem jó így is. Pontosabban, mindegy. Ha eladták volna az összes könyvet, akkor kaptam volna annyit érte, mint a jelenlegi havi nettó fizetésem háromnegyede. És abból még adózni is kellett volna.
A legszebb az, hogy a könyv jó két évig készült, igaz, elég lanyha intenzitással. Remélem, látszik, hogy az ember az ilyesmit nem a pénzért csinálja.
Viszont befejezni nem akarom ezt a sorozatot. Vad kifejezésekkel mostanában is találkozom, hülyeségeket ma is tudok írna (hajjaj) – a folytatáshoz pedig pont megfelel a blog formátum azon leszármazottja, melyet WordPress alatt ‘pages’-nek hívnak és mely a harmadik hasábot fogja elfoglalni.
Indulásképpen kiválogatok néhány szemelvényt a könyvből, majd jöhetnek az újak. Egyelőre még csak a forgácsok peregnek, tehát nem nagyon érdemes nézegetni.
Szólni fogok, ha elkészült.