Mike Lukovich és Mike Peters összeszedték, hogy idén melyek voltak a legjobb politikai rajzaik. Mindketten tizenkettőt választottak ki. Nagyon jó rajzok, néhányat még én is megértettem.:)
(Mondjuk az ‘editorial’ műfajjal mindig is bajaim voltak. Az első az volt, hogy nem lehet normálisan lefordítani a megnevezést. Talán a ‘vezércikk’ szó mintájára a ‘vezérkarikatúra’ lenne a megfelelelőbb – de roppant idétlenül hangzik. A második bajom, hogy az editorial szerzők sokkal lazábban jelennek meg a neten, mint a gag rajzolók; heti három alkalom és ez istállónként különbözik. A hosszútávú követésbe bele lehet fáradni rendesen. A harmadik meg az, hogy nagyon képben kell lenni a világ dolgaiban ahhoz, hogy érteni lehessen, miről is szól a rajz. Márpedig amilyen mostanában a világ, nekem nem sok kedvem van képben lenni vele. Végül, de nem utolsósorban talán itt érződik legjobban a sajtóbetegség: történik valami és az összes alkotó sajtóhiénaként vetődik rá a hírre. Sajnos elég sokszor pusztán sablonokat használva.)
Na, jól kieszmefutkároztam magam, a linket meg elfelejtettem. Imhol.

– via Drawn –