Getting things… parasztosan

Mivel még mindig nem volt időm elolvasni a Time Management bibliát, kénytelen vagyok a saját meglátásaimra támaszkodni.
Az utóbbi két-három hétben nagyon besokkaltam és néhány dolgot el kellett hagynom – illetve átszerveznem – ha nem akartam, hogy a körülvevő dolgok irányítsanak. Konzervatív vagyok, szeretem, ha én irányítom őket.

– Átalakítottam az RSS reader kategóriáit. Az ismét száz felé dúsult feed listából kiválasztottam cirka 18-at, ezeket naponta kétszer átfutom. (Reggel és este.) A többieket esetlegesen. Ha nagyon nem tudok mit kezdeni az időmmel.
– Nincs állandóan bekapcsolva az RSS reader. Korábban mind otthon, mind munkahelyen be volt. A megváltozott ikon szinte rángatta az ingujjamat, hogy “gyere, olvass el”. (Csak ne indulna ilyen átkozott lassan ez az Omea.)
– Határozottan kikapcsoltam, hogy akár az otthoni, akár a munkahelyi outlook _akárhogyan_ is figyelmeztessen levél érkezésére. Majd ránézek, ha éppen arra szánok időt.
– A bookmark fájlt kipucoltam. Tényleg, van még valaki, aki használ ilyesmit? Hagytam benne tíz linket, aztán annyi. Google.
– Reggel korábban kelek tíz perccel és busz helyett gyalog megyek a metróig. Határozottan jót tesz ez a két kilométer séta – és a buszon sem kell verekednem.
– Hacsak nincs égindulás-földindulás, az első óra a munkahelyen a tanulásé. Főzök egy teát és bezárom a fülem. Ekkor fog a legjobban az ember agya, ekkor lehet a legjobban új dolgokat megérteni.
– Hazafelé szintén séta a metrótól. A táv ugyanaz, de a cél más: kiszellőztetem a fejem, levetkőzöm magamról a munkahelyi stresszt.
– Este, amikor mindenki elcsendesedik, megint egy óra tanulás. Ez nem olyan intenzív, mint a reggeli – leginkább annak átismétlése, vázlat készítése, problémás részek kiderítése. Mindez persze csak azokon a napokon, amikor nincs angol.

Az utóbbi pontokon látszik, hogy megpróbálom szakmailag feltornázni magam úgy, hogy legyen azért másra is időm. Köszönhető ez egy nehéz döntésnek. (Bocs, ha ez nem mindenkinek érthető. Akadnak páran, akik tudják, miről beszélek.)

Igaz, hogy ez az időbeosztás elég sűrű, de talán hatékonyan tudok minden olyannal foglalkozni, ami érdekel.

Hagy meséljek el egy példabeszédet, anno olvastam valahol és nagyon tetszett.

Tanár előadást tart az időbeosztásról. Az asztalon szemléltető anyagok: három ibrik mindenféle anyaggal és egy nagy tízliteres befőttes üveg.
– Ez az üveg az életünk – adja meg az alaphangot a tanár.
– Töltsük meg tartalommal – teszi hozzá és elkezd nagy köveket beledobálni az első edényből.
Négy-öt nagy kő és az üveg tele lesz.
– Egy ideig élhetünk is így – mondja – de aztán egyre több dolgunk lesz. Ezeket is be tudjuk persze ütemezni, de csak úgy, ha kellően szeparálunk.
– Nevezzük ezeket a szétszedett dolgokat kavicsoknak – javasolja és a második edényből apró kavicsot borít az üvegbe.
– Ez az üveg most már rendesen tele van, ránézésre nem fér bele semmi. Teendőink viszont akadnak még bőven. Mit tehetünk? Tovább szeletelünk – mondja és a harmadik edényből homokot szór az üvegbe.
– Ez abszolút tele van, uraim. De láthatják, hogy megfelelő technikával lehetetlennek látszó problémákat is meg lehet oldani. És vegyék észre, hogy a helyes sorrend először mindig a nagy dolgokat ütemezni és így haladni a kisebbek felé.
– Van valakinek esetleg észrevétele, hozzáfűzni valója? – fordul a közönség felé.
Egy diák feláll, kimegy az asztalhoz. Előkap egy sörösüveget és a nedűt óvatosan beleborítja a befőttesüvegbe.
– Sohasem lehetünk annyira elfoglaltak, hogy ne legyen időnk egy sörre – foglalja össze a tanulságot a megdöbbent oktatónak.