Határ út, metróállomás. Mentem volna át a hídon, de ellenőrlánc állt keresztben. “Adj király katonát” – mormoltam félhangosan.
Az egyik utánakiabált valami utasnak: “ez az utolsó, fusson!” Erre én is felkaptam a fejem, léptem 3-5 nagyot és még éppen felugrottam a szerelvényre.(1)
A Deák-térig olvasgattam, utána lett ülőhely, Újpestig végre tudtam aludni. És csak ott, frissen ébredve esett le, hogy a hapi nem gondolta komolyan; pusztán ironizált.
Reggel egyszerűen nem voltam még olyan állapotban, hogy ezt kinézzem egy BKV ellenőrből.

(1) Buszvezető szállóige – Ali jóvoltából: Aki nem képes helyből három métert ugrani, az nem is akar igazából utazni.