Tükröm, tükröm

Istenem, hol gyakorolja egy szégyenlős fotós a portrékészítés alapjait?
Naná, a tükör előtt.
Aki próbálta már ezt a műfajt, rájöhetett, hogy nem is olyan egyszerű ez. A mellékelt képen pl. három dolgot lehet megfigyelni:

1. Szinte képtelenség fél kézzel elmozdulásmentesen tartani a gépet és hüvelykujjal exponálni. (Bár ez pont azon a tömérdek sok képen látszik, melyek nem kerültek fel.)

2. Teljesen ki kell csavarodni, hogy természetesnek nézzünk ki. A tekintet nem lehet normálisan, előre irányuló; ekkor ugyanis a képen gülüszemű stréberbélának fogunk látszani. Pont bele kell nézni az objektívbe, legyen az bármilyen alacsonyan is.

3. Baromira koszos a tükör.

Kötsög

A szülő felelőssége magának valami hobbit találni. Már csak azért is, hogy gyerekei meg tudják valamivel lepni karácsonyra.
Emlékszem, nagyanyámból kénytelenek voltunk köcsögrajongót nevelni. Annyira nem volt semmi érdeklődése, semmi igénye, hogy öcsémmel – jobb híján – minden évben egy 50-70 forintos népművészeti köcsögot vettünk neki. Eleinte furcsállotta, de amikor ezekkel lett tele a konyhaszekrény, egész megszerette őket.
Legalabbis remélem.