Metró

Utaztam a metrón. Délutáni csúcs, tömeg. Én általában úgy utazom, mint a TCP csomag a GRE protokollban – felszállok a végállomáson, belebújok a PDÁ-ba és csak a másik végállomáson, közvetlenül leszállás előtt mászok ki a könyvből.

Most annyiból változott a helyzet, hogy le kellett szállnom a Nyugatinál, így már korábban kikukucskáltam az olvasnivalómból. Észre is vettem egy öreg bácsikát nem messze tőlem. A Lehel-térnél felálltam, hagy üljön le. Csakhogy bénáztam, nem tudtam egyből elrakni a PDÁ-t és közben megindult a szerelvény – ha nincs az a nagy tömeg, szégyenszemre seggreestem volna. Gyorsan elnézést kértem a masszától – de nem tudtam nem észrevenni egy folyamatos elégedetlen morgást. Az volt benne, hogy ezek a mai fiatalok, botrányos, van bőr a képükön kapaszkodás nélkül utazni, fuj.

Úgy van… az nyert, aki arra a tippelt, hogy az az öregúr morgott, akinek átadtam a helyem.
Nem egy megvesztegethető fajta.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *