Disznóság

Korábban már ígértem, hogy szenzációs képek kerülnek ki előbb-utóbb a netre, ahogy időm lesz szkennelni.
Imhol az első.
Abban a bizonyos könyvben elmesélek egy történet, melyben szerepelnek fizikai erők, disznók és én.
Erre hétvégén kezembe akadt szüleimnél egy fénykép, mely az azóta rég lebontott disznóólat ábrázolja, benne az aktuális disznókkal.
Kérem, ez az – érzékenyül el a szerző – még az ajtó is látszik, ahol az a dög beskerázott.
Eh, mit óvatoskodok itt… sokkal érthetőbb lesz ez az írás, ha idemásolom a szócikket:

Happy as pig in shit
De jó, olyan régen merültünk már le az élet sűrűjébe. Én például a címszó szerinti boldogságot tényleg láttam.
Gyerekkoromban nagyanyámnál a szomszéd gyerekkel fogadtunk, hogy nem merek ráülni a disznó hátára.
Én! Akit már a szódás lova is berepített a kerítés felett az udvarra! (Meg is verték. Jól.)
Nem is húztam az időt, átugrottam a palánkon és minden városi tudatlanságom adta önbizalommal rápattantam a százegynéhány kilós coca hátára. Pár pillanatig mindenki megdermedt, majd a disznó visítása törte meg a csendet. Felcsapta a fülét és egy tiszteletkör után berohant az ólba. Mely ólon az ajtó nagyjából akkora volt, mint az a dög. Én freskóként kenődtem fel a falra, majd ahogy szűntek a kohéziós erők, finoman belealéltam a térdig érő disznószarba.

Nna, az a disznó röhögött úgy, mint ahogy ebben a szólásban is megfogalmazta az ismeretlen sorstárs: “boldog, mint disznó a szarban” – azaz teljesen elégedett a dolgok alakulásával.

This entry was posted in Sztori.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *