Egy délelőtt a Lurdy-házban

Ha ezt tudom, elvihettem volna Nejt is. Eredetileg úgy terveztük, hogy péntekre szabadságot veszünk ki, délelőtt összepakolunk és ha hazajöttek a kölykök isiből, indulunk is a Bükkbe. Ebbe kavart be aTechnet szeminárium, ahol az első két előadásra éreztem úgy, hogy érdemes lesz elmennem.

Nos, az első előadáson Chris Capossela vizionált a szép új világról – a kiírás szerint. Ehelyett kaptunk egy Office12 ismertetőt. Nejt biztos érdekelte volna, különösen az a négy és fél kattintás, melyekkel a powerpointot mutatta be.
Chris ábrái barokkosan ki voltak dolgozva. Lelki szemeim előtt megjelent a 10 fős szerzetesi team, ahogy másolták a kódexeket gyártották a diákat, amíg olyan gyönyörűek lettek, hogy ész nélkül nedvesedtek tőlük a CEO-k. Kicsit zavaró volt, hogy a kulcsfogalmakon kívül a diák tele voltak boldog és sikeresnek látszó modellek fényképeivel, akik szemmel láthatóan a világ legdögösebb tevékenységének tartották, hogy hivatali környezetben a billentyűzetet meg mentálisan egymást bökdössék. A boldog értekezletszervező és az átszellemült meghívottak… aha.
Az előadó természetesen friss volt, üde és dinamikus – ahogy egy infomunkás aligazgatóhoz illik. Eljátszottam a gondolattal, vajon mi történne, ha az értékelőlapon a ‘van még hová fejlődnie’ rubrikát csekkolnám be? Megtépné a zakóját?
Mindegy, nem kellene ennyit morognom, egyszerűen csak az történt, hogy a marketingdetektorom kiverte a biztosítékot. Másfelől viszont egy új terméket mutattak be, ahol tkp. van létjogosultsága valamennyi marketingnek. (Csakhogy nem ennyinek – ez azért egy Technet szeminárium lenne, csupa kockafejűnek.)
Meglepő módon voltak kérdések. Jót vigyorogtam, hogy mindegyiknél akkorra értek oda a mikrofonnal, mire a kérdezőnek már sikerült megértetnie a kérdést. Tetszett a lelkesedés – a lány helyében én biztos feladtam volna az első sikertelen kísérlet után.

Chris végül eltolta kis piros kocsiját, jött Mick, aki meglehetősen perverz módon kilógatta az Exchange szervere összes fontos szervét az ablakon kívülre. Itt volt egy mondat, melyért megérte végigülni a délelőttöt – helyrerakott bennem néhány új fogalmat.

Van egy diszkrét bája ezeknek az előadássorozatoknak: érdemes végigkísérni, hogyan evolválódik a Technet harci asztal. Volt először egy sima szürke asztal, aztán elkezdtek rajta burjánzani a rácsok, egyre vadabb formákat öltve, míg végül eljutottunk a mostani betontömb imitációig. Kíváncsian várom, mi lesz a következő formaötlet.:)

A másik finom részlet a zeneválasztás. Nem tudom, kiknek tűnt fel, de Chris előadása előtt elhangzott a ‘Hé te, takarodj a felhőmről’ című Stones nóta, az átszerelés közben meg a ‘Nem kaphatod meg mindig azt, amit akarsz’ című. Irónia?

Sajnos Bátorfi Zsolt előadásáról nem tudok beszámolni – rohantam, várt a kies Jávorkút. De ez már egy másik történet.