Kinek írom a dalt?

Az utóbbi időben több helyen is találkoztam ilyen önpozicionáló írásokkal. Ha jól emlékszem, különösen a Goldenblog keverte meg a dolgokat, ott kezdtek el az emberek kategóriákban gondolkodni.
Amit én eddig leszűrtem, a közhangulat így néz ki: énblog rossz, tematikus blog jó.
Pedig ez faszság. Pontosabban önzés. Nyilván mindenki örül, ha érdeklődési körébe tartozó, előemésztett, rendezett információkupacra talál. De elvárni, hogy csak ilyen legyen… (Oké, rengeteg énblog tkp. önmaga szerzőjét élveboncoló pszichológiai esettanulmány – és nem mindenkinek van gusztusa ilyesmikben vájkálni. Viszont abból akár jó dolgok is kijöhetnek, ha valaki egyszerűen csak leírja a vele történt eseményeket. És a tematikus blogok sem egyértelműen szimpatikusak: én speciel kifejezetten irtózom a szigorúan csak a blogokkal (blogzással:) foglalkozó tematikus blogoktól. Néha magától a blog szótól is, ha túlságosan sokszor szerepel egy mondatban.)

Amikor januárban belevágtam ebbe az egészbe, arra gondoltam, hogy főleg tematikus blogom lesz, de kétszólamú: karikatúra és IT. Aztán ha éppen nem rajzoltam semmit vagy éppen nem történt velem semmi olyan cifra eset, amelyből egy jó IT cikket lehetne összedobni, akkor esetleg írok valami marhaságot. Olyanokat úgyis szoktam – tulajdonképpen tízéves korom óta. Csak naplónak hívom. (Ezt folyamatosan írtam/írom a blog mellett továbbra is.)
Nos, idővel úgy találtam, az írások nagy része vállalható a külvilág előtt is.
Mi ebben a jó? Egyrészt a blogmotor. Sokkal gazdagabb az eszköztár és könnyebb a formázás, mint mondjuk wordben szuttyogni. Másrészt rá vagyok kényszerítve, hogy igényesen fogalmazzak. Háromnegyed év alatt eljutottam a masszív harmincfős olvasótáborig. Nem egy királyválasztó tömeg, de ahhoz már elég, hogy publikálás előtt átolvassam, csiszolgassam a mondatokat, átgondoljam a mondanivalómat. Harmadrészt a közönség – akármilyen és akármekkora legyen is – jótékony hatással van a rendszerességre.

Sajnos a szószátyársággal még küzdök.

Összefoglalva: én bizony magamnak írom ezt az egészet. Magamról, a tapasztalásaimról, az élményeimről. Akár szakmai, akár privát, akár hobbiélmények legyenek is. Ha akad valaki, akinek rajtam kívül még tetszik, annak örülök. De megfelelési vágyból változtatni nem fogok.