Nem először történik meg. Felszállok a tömött metróra, előveszem a PDÁ-t, olvasgatni kezdek. A környékemen lévők először diszkréten, majd kissé nyíltabban megpróbálják beazonosítani, hogy mi van a kezemben, végül szemmel láthatóan arra a következtetésre jutnak, hogy valószínűleg a mobiltelefonomat bámulom. Ezt abból gondolom, mert ilyenkor többen elő szokták venni a sajátjukat és nekiállnak ők is bámulni.

Nyilván arra gondolnak, hogy “nem is olyan hülye ez az ember, az unatkozásnál még az is jobb, ha a kontaktlistát böngészem”.