Már régóta próbálom elképzelni, milyen lehetett az a pillanat, amikor befagyasztották a családneveket. Amikor azt mondták a szabónak, hogy mostantól Szabó leszel. Amikor azt mondták a Debrecenből érkezett jött-mentnek, hogy mostantól Debreceni leszel.
Tudom, ez nem egy pillanat alatt történt – de ettől még érdekesebb a dolog. Azt el tudom képzelni, hogy valaki áttelepült Egerből Debrecenbe, és onnantól ő lett ez egri Józsi – még akkor is, ha Egerben ő volt a kovács Józsi. Valószínűleg a fia már hallgathatott az 'egri Józsi fia, Jani' névre – mely nevet rövidíthették egri Janinak. De ha ő is kovács lett, meg az ő fia is, akkor esetleg az 'egri kovács Jani' névből le is lekophatott az egri előtag, és az unokája már lehetett kovács Peti. Bár kérdés, hogy mi történhetett, ha mondjuk a kovács fiú fiú kovács fiának István fia váratlanul vadászattal kezdett foglalkozni? Megszokásból maradt kovács Pista, vagy innentől vadász Pista lett belőle?
Ez egy szép, dinamikus folyamat – de egyszer, valamikor megmerevedett. Aki bújt, aki nem – az lett a családneve, mely nevet éppen birtokolt.
Hogyan történhetett? Ki vigyázott rá, hogy onnantól Egri József fia kötelezően Egri Jani legyen, nem pedig Kovács Jani?
És elnézve a sokszor bizarr angol neveket ('lándzsát ráz'), ott még érdekesebb lehetett a folyamat.