Month: September 2005

Vértanúk

Gondban vagyok. Jövő hétvégén évfordulónk lesz. Házassági fajta. A tizenötödik.

Ezt valahogy emlékezetesebben kellene megtartani. Addig oké, hogylefoglaltam két szobát egy mindentől távoli bükki panzióban, ahol – ‘nászutunkhoz’ hasonlóan – túrázni fogunk, keményen. (Persze, most már kölykökkel.)
Az is oké, hogy addig célozgattam Nejnek, amíg megállt egy ékszerbolt előtt és jelentőségteljesen próbált nem ránézni egy fehérarany karkötőre.

De mire célozzak én? Végiggondoltam, mi hiányzik nekem, mi az, amire régóta vágyok… és arra jutottam, hogy nagyon tudnék örülni egy Scholl papucsnak. Volt egy sokéves kényelmes tappancsom, de Horvátországban kettétört – azóta csak kínlódok vele. Szóval jó lenne… de ezek a fránya szimbólumok… Hogyan nézne már ki egy férj, aki tizenötödik házassági évfordulójára egy papucsot kapna ajándékba?

Illetve mi az, hogy kapna – kérne?

Rendes lányok, ne sírjatok

A HVG ír erről a könyvről. Én ugyan nem tartom magam rendes lánynak, de állítólag akkor is működik.

Miről is van szó pontosan? Lois P. Frankel összeszedte, hogy melyek azok a hibák, melyeket nők rendszeresen elkövetnek munkahelyeiken és melyek következtében karrierjük a mélygarázsban száguld maximum. Néhány hibát be is mutat az újság; igen tanulságosak, még egy ilyen szőrös, medvetipusú versenyzőnek is.

Kedvencem:

NE kérj bo­csá­na­tot! Ha a bo­csá­nat­ké­rés he­lyén­va­ló, ak­kor ké­sőbb még min­dig pó­tol­ha­tod. A bo­csá­nat­ké­rés a pil­la­nat he­vé­ben csak to­vább tü­ze­li a zak­la­tót, és meg­erő­sí­ti az el­kép­ze­lést, hogy te ál­do­zat vagy.

Hányszor akartam már odaszólni tárgyaláson kollégának, hogy nem az a jó technika az ügyfél jóindulatának megnyerésére/megtartására, ha állandóan bocsánatot kérünk, amiatt hogy vitatkozunk. A vita része a tárgyalásnak. Felnőttek vagyunk, partnerek vagyunk. A bocsánatkérések csak feleslegesen bátorítják az asztal másik felén ülőket.

A lány, aki csak gyümölcsöt evett

Mostanában elég sok gyümölcsöt eszem. (Nej időnként csak harsány ‘Ook! Ook!’ köszönéseket vet oda nekem.)

Erről jutott eszembe, hogy valamilyen világcsavargó könyvben olvastam (Faludy?), hogy a főhős együtt héderezett Spanyolországban egy csajjal, aki csak gyümölcsöt evett. Ezt olyan pozitív jellemzésnek szánta az író – és könnyen annak veheti az olvasó is. De nem az olyan kukacos fajta,mint én.

Sokan hajlamosak lehetnek átvinni a gyümölcsök pozitív tulajdonságait a hölgyre: az alma pirospozsgásságát, a barack hamvasságát, a szőlő üdeségét, a narancs élénkségét… és már el is lehet ábrándozni, milyen lehet egy ilyen istennővel összebújni. Én viszont ehelyett elképzeltem, hogyan mehetett annak a szerencsétlennek a hasa. Hogy mennyire fel lehetett időnként fújódva. Hogy milyen hangok jöhettek a gyomra felől, ha az ember odahajtotta a fejét.

Shrek tipusú-e vagy?

Adminisztratíva

  • Kicsit dühöngtem ma, hogy már megint áll a site, de örömmel láttam, hogy volt értelme: bevezették a komment verifikálást.
    Ennek örömére visszaállítottam az anonymous hozzászólás lehetőségét.
  • Kísérletképpen létrehoztam 3 kategóriát és beleszórtam néhány írást. (Baloldalt alul van a kategóriaválasztó.)
    Ha működik a dolog, akkor a képek rendezése után meglesz visszamenőleg is a kategorizálás. Valamikor.