A hosszú élet szépségei

Mégsem hétfőn vitették be a dédit az elmegyógy és intézetbe, hanem már vasárnap este ki kellett hívni az ügyeletet. Fürdetés előtti vetkőztetéskor nekiesett apámnak, megrugdosta, felpofozta és nem engedett senkit sem maga közelébe.
Nem kis cirkusz volt, mire az ügyelet méltóztatott megemelni vasárnap este a seggét – még akkor sem, amikor már az ügyeletes orvos ordibált szüleim telefononján a mentősökkel. Így is három órát kellett várni rájuk.
A doki átnézte a gyógyszereket és apámnak sokkal erősebb nyugtatót írt fel, anyámnál jóváhagyta a depressziógátló gyógyszerét, majd nagyanyám tablettáit szemlélve döbbenten emelt ki közülük egyet.
– Agyértágító – jegyezte meg anyám.
– Tudom – mondta az orvos – de ezt nyolcvan év fölött tilos adni, mert felerősíti az aggresszivitást.
Na, ettől kapott szívéhez anyám. Isten tudja, hogy szüleim mennyit veszekedtek, bírkóztak az öreglánnyal az utóbbi években. Aztán pár hónappal ezelőtt be kellett feküdnie a kórházba, ahol infúzióban kapta ugyanezt a gyógyszert. Végül egyik éjszaka nagyanyám a botjával végigverte a szobában fekvő betegeket, majd a besiető ápolónőket is. Az lett a történet vége, hogy a gondos orvosok kidobták a kórházból, hogy ide többet be ne tegye a lábát.
Itt élünk.
Most az a stratégia, hogy odabent megpróbálják gyógyszeresen lecsillapítani az aggresszivitását és megmenteni a maradék agyát – sajnos ez nem valami sok. Három hét van előírányozva, utána hazapaterolják. Ha sikeres a kezelés, akkor nincs gond. Ellenkező esetben szüleimnek _kötelező_ lesz egész napos ápolónőt fogadni mellé. Intézetbe fektetésre semmi esély sincs – még kenőpénzzel is 3-4 év a várakozási idő. Erre mondta anyám(66), hogy ezt ő – mármint anyám – úgysem fogja már megérni. Apám nem nyilatkozott semmit, csak ökölbeszorult arccal teszi a dolgát. Ő még emlékszik a saját nagyanyjára, akit gyerekkorában körülbelül tízszer vágott le a padláskötélről: dédanyámnak ugyanígy borult el az agya kilencven fölött és tiszta pillanataiban rendre megpróbálta felkötni magát – de ezek a pillanatok olyan rövid ideig tartottak, hogy képtelen volt tisztességesen kivitelezni.