I wanna be sedated

Just put me in a wheelchair, get me to the show
Hurry hurry hurry, before I go loco
I can’t control my fingers, I can't control my toes
Oh no oh oh oh oh
Ba-ba-baba, baba-ba-baba, I wanna be sedated
Ba-ba-baba, baba-ba-baba, I wanna be sedated
Ba-ba-baba, baba-ba-baba, I wanna be sedated
Ba-ba-baba, baba-ba-baba, I wanna be sedated

Tegnap ezt a Ramones nótát dúdoltam magamban egész nap.
Igen, Egerben voltunk, a családi fészekben.
Nagyanyámhoz nem túlságosan kegyes a Teremtő. Szervezete akár a vas, nem fog rajta az idő. 90 évesen még akkor érezte rosszul magát, ha nem dolgozhatott valamit. Az agya viszont meszesedik – és az utóbbi időkben rohamosan. Májusban voltunk náluk utoljára és most megdöbbentő volt a változás: az öregcsaj gyakorlatilag teljesen meggárgyult. Fogalma sincs, kik között él és milyen időben. Az még csak hagyján, hogy sorra derülnek ki magánéletének eddig eltitkolt történetei, de úgy néz ki, hogy egész életének visszafojtott sírásai is most törnek ki rajta. (Tudni kell, hogy hihetetlenül kemény és szívós asszony volt. Művezető korában férfiak rettegtek tőle – soha nem voltak gátlásai, ha fizikai erőszakot kellett alkalmaznia. Ereje is megvolt hozzá.)
Mindenesetre nagy teher ez a szüleimnek. Apám két hete nem alszik, mert nagyanyám általában éjszaka indul neki bolyongani a lakásban. Nem részletezem, miket csinál.

Én voltam a kedvenc unokája. Az első négy évben együtt laktunk és anyámnak hamar vissza kellett mennie dolgoznia – így az öreglány lassan megszokott és megszeretett. Fenyegetéseket kaptam ugyan tőle, de verni sosem vert. Szemben az utcakölykökkel. Gyerekkorban elég volt csak annyit mondanom, ha valaki kötekedett az utcán, hogy “vigyázz, mert rád uszítom a nagyanyámat”.

Tegnap sikerült kifognom pár tiszta percét. Artikulálni már nem tudott, de erősen figyelve lehetett érteni, mit akart mondani: félt az elmebaj sötétségétől; de tudta, hogy ez lesz a vége, mert az anyja is ugyanígy bolondult meg 90 felett.

Holnap fogják bevitetni profi ápolókkal az elmegyógyintézetbe. Már megvan a beutaló. Tervek szerint belövik a számára megfelelő gyógyszeradagolást, hogy boldog tudatlanságban várhassa, mikor telik le rendelt ideje. Jelen elképzelések szerint az adag kikisérletezése után visszakerül a családhoz.

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy életének legkeményebb időszaka a felnőttéválás, az önálló egzisztencia megteremtése. Lófaszt. Amikor azt hiszed, meg tudsz pihenni, akkor kell szembenézned azzal, hogy szüleidnek lassan eljön az ideje; és ha nem vagytok szerencsések, akkor ez a szenvedés hosszú évekig is eltarthat.

Utána pedig már neked jön el az időd.