Félre

Csurkának van egy remek novellája. (Nemfújol: Csurka az átkosban igen jó író volt). Arról szól, hogy a főhős hosszú távollét után érkezik meg Magyarországra és már a repülőgépen eltervezi, milyen nagyszerű napja lesz Budapesten. Milyen régen látott helyeket fog felkeresni, milyen kajákat fog enni régi kedvenc éttermeiben, merre fog csavarogni és végül melyik régi barátnőjével fogja tölteni az estét.
De már a repülőtéren történik egy apró gikszer és azzal, hogy kizökkent a ritmusból, de mindenképpen tartani akarta magát az elképzeléséhez, sikerült minden eltervezett programot félrevinnie, méghozzá egyre halmozottabban – végül este már a kövér és büdös takarítónőt dugta meg.

Na, így vagyok én is ezzel a héttel. Először az időjárás bizonytalanított el. Sebaj, EFOTT helyett majd kerékpározok nagyokat. Ez ment is két napig, aztán a gyomrom intézte el, hogy ne nagyon akarjak sportolni. Egy nap pihenés után ma gondoltam úgy, hogy mégis lebiciklizek a Velencei-tóhoz, de mire összekészülődtem, beborult és olyan viharos szél fogadott az utcán, hogy dühösen visszatoltam a bringát a tárolóba.
Nem sokat dobott a kedvemen, hogy két napja nem tudok normális kaját rendelni. Tegnap egy “Levintől lopott sajtkrém, pirítóssal, friss zöldségekkel” fantázianevű csodát rendeltem. Kóstolás után derült ki, hogy rokfortalapú volt, amelytől én helyből hányok. Ha a fantázianév helyett esetleg megemlítették volna ezt az apróságot… Ettem helyette egy májkrémet, de megszívtam, mert megint beindult éjszaka a gyomrom. Ma tzatziki salátát rendeltem: joghurt, uborka, pirítóskenyér -kifejezetten ajánlott kaják. Az a kevés fokhagyma meg belefér. Megkóstoltam – és tettem is félre Nejnek. Az a vadbarom szakács agyonborsozta. Attól az egy kanálnyi kóstolótól még mindig ég a gyomrom.

Szóval eljutottam oda, hogy egészségi okokból nem merek kimozdulni itthonról, az elszalasztott hét miatt meg annyira vacak a kedvem, hogy nem akaródzik még rajzolgatni sem. Az lesz a vége, hogy nekiállok tanulni – így legalább előre tudom hozni a vizsgámat és nyerek augusztusban egy hétvégét, melyet együtt tölthetünk tóparti sátorban a családdal.

Otthon, szabadság alatt szakmai vizsgára tanulni – na, ez lett az én kövér és büdös takarítónőm.