Vasutaslátogatóban

   
Ezen a héten már harmadszor áztam el. Mindannyiszor esőtől. Most éppen csak felugrottunk megnézni a hegyibaktert a gyereket, hogy mennyire profin rángatja a váltókat. Gondoltuk, sétálunk egyet a Városmajorban előtte.
A felhőszakadás nem így gondolta. Igen kapkodtuk a lábunkat, de így is alsógatyáig áztunk el, mire a fogaskerekűig eljutottunk. Annyira hülyén néztünk ki, hogy azt már csak vigyorogva lehetett elviselni.
Szerencsére, mire a gyerekhez értünk, nagyjából megszáradtunk, felvettük a komoly pofát. Hogy is néztünk volna ki mellette… úgy feszít, mintha skatulyából húzták volna elő.
A nosztalgiamozdony is udvariasan biccent, ahogy tiszteleg neki.

Időutazás

Tanulni kellene, de vacakul vagyok, nincs hozzá semmi kedvem. Találomra levettem a könyvespolcról egy bekötött Ludas Matyi évfolyamot. Pont az 1984-est sikerült kiválasztanom.

Hát… vigyorogtam, de nem mindig a poénokon.

1. Az ősblogger.

Fehér Klárának volt egy rovata ‘Csak úgy firkálgatok‘ címen. Tipikus blog. Történtek vele dolgok, erről eszébe jutottak más dolgok, megírta. Az olvasók közül néhányan nem értettek vele egyet, ezt levélben fejtették ki. Az irónő a következő számban reagált a levelekre.

2. Hihetetlen számok

Az egyik rajzban elborzasztó összegként hatmilliós pasaréti villáról beszélnek. Igaz, az újság ekkor még csak 3 forint volt. És ott vannak az évente egyszer bejelentett drágulások, melyek természetesen mindenkit felháborítottak.

3. Döbbenetes témák

Rendszeresen felbukkanó toposz még a Merkúr és a 7-8 évre visszaigazolt gépkocsi. De ugyanilyen furcsa mai fejjel, hogy a Posta szereli a telefont és évekig kell várni rá.

Bár mai fejjel a legfurcsább az, hogy akkoriban létezett karikatúracentrikus humorlap.