Kész, vége

Itt, _ezen a szájton_ hamarosan befejezem a blogolást. Ez nem blogmotor, ez egy kibaszott szar trágyadomb. A google meg elmehet a jó anyjába, hogy ilyen tré munkát képes kiadni a kezéből.

Megírtam egy postot délután, elmentettem. Este átnéztem, egy-két mondatot javítottam, majd postoltam. Erre megjött helyette valami spanyol(!) szöveg. Az eredeti elveszett. Két órát szívtam a visszaállítással, sikertelenül. Végül beírtam fejből amennyire emlékeztem, de mivel dühös vagyok és agresszív, így nyoma sincs az eredeti cikk bájának, visszafogott humorának.
Nyalják ki a seggem.

Keresem az alternatív megoldást.

[Későbbi megjegyzés]
Ez az írás a Blogerre vonatkozott.

Hol van a szép ruhám?

Ma jött el a nagy nap. Alaposan megtisztálkodtam, levágtam a körmeimet, megmostam az összes fogam. Előkerestem a gardróbból a szép ruhámat. Nej előre látta a jövőt, mert nemcsak a lenvászon ingeimet vasalta ki, hanem az egyik AD(1) ingemet is. De azt ő sem láthatta, hogy a szép nadrágomon az egyik sliccgomb önálló vállalkozásba kezd egy másik dimenzióban.
Létezik olyan, hogy leülepedett tudás. Létezik olyan, hogy üledékes kőzet. Körülbelül ilyen keményre ülepedett agyam legmélyebb rétegeiben a varrási tudomány. Magamba néztem és hosszú, szőrös objektumok kereszteztek pici hegyeseket, farkasöltések vicsorogtak pelenkaöltésekre, fércek fércegtek, szegőöltések szegték kedvemet.
A harmadik expedíció vezetett sikerre. Megtaláltam Nej titkos varródobozát, cérnákkal, tűkkel. Kiválasztottam a legnagyobb lyukat és jó félóra alatt átgyömöszöltem rajta a cérnát.
Sohasem értettem, hogy miért kellene megegyeznie a cérna színének a szövet szinével. Végre kihasználhattam a lehetőséget és szabadjára engedtem a fantáziámat.
A többi már történelem. 12.00-kor megfogtam a nagy ember kezét. 12.10-kor elengedtem.
További jó munkát kívánok.

(1)

Alain Delon szeretnék lenni,
Éjjel-nappal napszemüvegben járni,
Nincsen nekem vágyam,
Nincsen nekem vágyam semmi.