Amikor még állatbőrbe burkolózott torzonborz egyedek szaladgáltak az internet magyar részein és próbáltak kőbaltával kommunikálgatni egymással, az Internettó fórumain volt néhány érdekes figura. Az egyik pl. rendszeresen olyan zavaros fordulatokat, mondatokat használt, melyeket rajta kívül valószínűleg senki sem értett – a másik pedig folyamatosan el volt ájulva, hogy hogyan lehet valaki olyan mély, olyan okos, mint az egyik.
Azóta sok bit csorgott át a vezetékeken és bennem egyre erősebb lett az ellenszenv ezzel a hozzáállással szemben.
Elmondom, hogyan készülök rá, ha tudom, hogy a közeljövőben el kell magyaráznom valaki(k)nek valamilyen technikai dolgot.
Segítségül hívom Laikus Testvért. Ő egy középkori barát, jó eszű, nyitott minden tudásra és szeret kérdezni – csak éppen jó ötszáz évvel korábbi ismeretei vannak a világról. Mivel tudom, hogy az emberi agy egyszeri befogadóképessége véges, így ezekben a képzeletbeli beszélgetésekben nem magyarázhatok el mindent; csak annyi alapot adhatok, mely annak megértéséhez szükséges, amit be akarok mutatni neki. Rengeteget kell céltudatosan egyszerűsítenem, hogy ahhoz viszont meg legyen a tudása, hogy a lényeget megértse.
Időnként azt mondom neki, hogy kis kék emberkék szaladgálnak a drótokban – ha nem akarom túlzottan részletezni az elektromosságot. Meg hasonlók.
Ha úgy érzem, hogy sikeresen elmondtam neki, amit akartam, akkor megnyugodhatok: értem az anyagot. És értetni is tudom.
2005. June 15. Wednesday at 10:42
Pont erre a hozzáállásra van szükségem, amikor 1-2 7-es tréningeken kell IT.servicedeskeseket csinálnom bölcsészekből, közgazdászokból…
Általában nem találom meg az arany középutat, azaz nem sikerül csak annyit megtanítanom, amennyire igény van ám ügyelve arra, hogy ne töltsem túl az agyukat.
2005. June 15. Wednesday at 23:21
:) Én hasonló kedves, előzékeny és átérző magyarázatokat kapok attól a számomra IT-gurutól, aki révén hozzád is jutottam, viszont egyáltalán nem sikerül ezen elvek még halvány utánzatát sem megvalósítanom, amikor édes jó atyámat igyekszem okítani mondjuk a word használatára… :)
2005. June 16. Thursday at 11:22
Ez a hozzáállás sajnos hiányzik az emberekből mostanság.
Anno középiskolában, amikor az atomszerkezetet pudinggal és benne úszkáló mazsolákkal szemléltettem az alsóbbéveseknek (akik hozzám jártak magánórákra), kissé kiakadtak, de megértették a lényeget.
Később az egyetemen nekem magyarázták hangyákkal és legyekkel a gázelméletet – majd amikor valóban kihúztam ezt a tételt, a képleteket nem igazán tudtam, de a tanár annyira le volt nyűgözve a hasonlatomtól (“aki ilyen hasonlatokkal tud élni, az egyértelműen érti a lényeget…”), hogy nem is kérdezte azokat :)
Mostanában pedig a szülőknek, nagyszülőknek, rokonoknak próbálom hasonló módon elmagyarázni a diplomamunkám témáját :)
Általában az a tapasztalatom, hgy az “okostojások” azok, akik nem vevők erre a stílusra, mindenki mással tudni kell megtalálni ezt a hangnemet, illetve azt a módot, ahogyan megérti a dolgokat. Anyunak “varrónőül”, Apunak “szerzámkészítőül” kell beszélni.
Ilyen a világ :)