Amikor elájulsz az üzletben egy szobaszökőkúttól és működésbe lépnek a vásárlómirigyeid, nem árt a beteljesülés előtt továbbgondolni a történetet.
Ezt a dögöt ugyanis havonta pucolni kell. Eleve a műkő kötőanyaga – valami gusztustalan ragacs – folyamatosan oldódik bele a vízbe. Ha óvatlanul belenyúlsz megigazítani a szivattyút, kezed kihúzásakor pókhálóként fog rátapadni a térhálósodott víz. Belenyúlni pedig bele kell, mert nemcsak ragasztó van a vízben, hanem vízkő is rendesen. Az a kisebbik baj, hogy egy idő után minden szikla barna lesz – sokkal zavaróbb az, hogy a szivattyú először a tepsi alját, később az őrület határait súrolja. Egy ideig segít, ha megigazgatjuk, utána lehet befőzőgumival rögzíteni, hogy ne érjen az aljához. Így lehet kihúzni havi egy takarítással. Egy évig. Mert utána kegyetlenül repül a kukába a szivattyú és jön az új versenyző.
Persze ha irtózol az unalmas vasárnap délutánoktól, akkor szerezz be százat, ezeret. Remekül strukturálják a határtalannak tűnő szabadidőt.