Teljesen korrekt világ lenne, ha azt mondaná valaki születéskor, hogy ‘Gézám, te kapsz 71 évet’… aztán amikor itt az idő, akkor egyszer csak vége lesz.
De a valóság nem így működik: aki 71 évesen hal meg, az rendszerint már évekkel korábban nekikezd.
Nem az a kegyetlen, hogy idővel szeretteink elmennek… hanem az, hogy látjuk őket utolsó éveikben szenvedni. Látni, hogy az egykor virgonc nagyszülő 90 feletti roncs, aki megváltásként várja a halált azokban a ritka időszakokban, amikor még tiszta a feje… látni a másikat, aki már előhalott, de tíz körömmel kapaszkodik az életbe – így még megérhette, hogy nem sokkal azután, hogy meghalt az egyik lánya, most a másik is a szakadék szélén imbolyog, veje pedig már rég lerokkant. Látni a kiszolgáltatottságukat, látni, miket szenvednek – ők és kiszolgálóik is -, hosszú éveken keresztül.
Belegondolni, hogy ez vár ránk is ‘boldog öregkor’ néven…

ps1. Emberek, ne tunyuljatok el agyilag. Ha csak nem ér benneteket akkora szerencse, hogy 60 évesen elüt a villamos, borzasztó öregkorotok lesz elmeszesedett aggyal – ha nem edzitek eleget.
És az sem árt, ha néha úgy gondoltok gyerekeitekkel, menyeitekkel való kapcsolatotokra, mint egy befektetésre – nagyrészt azt kapjátok vissza öregen, amit fiatal korotokban adtatok.

ps2. Igen, a hétvégén szülőlátogatásokon voltunk.