Hét

Hétszer voltam ma életveszélyben. Hétszer kellett égnek meredő hátsó kerékkel vészfékeznem és lepattannom a bringáról. Háromszor zebrán rongyolt keresztül valami barom, aki úgy gondolta, hogy az a lámpa még nem elég piros. Háromszor bekötőútról felhajtó autó nem adta meg az elsőbbséget a jól láthatóan jelölt kerékpárútnak – és mindezt úgy, hogy egész idő alatt nem is nézett a seggfej abba az irányba, ahonnan jöttem. A hetedik a Füsti parkból ezerrel kivágódó autó volt: vadparaszt vezetőjének eszébe sem jutott, hogy járdát/kerékpárutat keresztez, mielőtt eléri a főutat.
Nincsenek illúzióim a pesti közlekedéssel kapcsolatban; de ez ahhoz képest is sok volt egy napra. Egy hatlövetű Colt még kevés is lett volna büntetni.

3 thoughts on “Hét

  1. Hasonlókról tudok beszámolni, de szerencsére akadnak jó példák, udvarias sofőrök is.

    Egyébként mindkettőnknek könnyebség, hogy kocsival is járjuk Budapest útjait, így tudjuk, hogy néznek ki onnan a dolgok, és hogy milyen közlekedési morál van. Amúgy a biciklisek se jobbak szerintem.

  2. Nem, Gaba, ez most durvább volt. Mind a hét alkalommal centikre álltam meg a kocsiktól és csak a zörgésre figyelt fel a vezető – azaz addig észre sem vett. Ha nem sikerült volna vészfékezéssel meg fejreállással megállnom, akkor simán átmentek volna rajtam.
    Persze, tudjuk, hogy máshogy néz ki ugyanez kocsiból. De azok számára nálam nincs mentség, akik pirosban átrongyolnak a zebrán vagy úgy próbálnak bedöngetni mellékútról a forgalomba, hogy egyáltalán nem is néznek jobbra – pedig járdán és kerékpárúton hajtanak át.

  3. Köss kalapácsot a kormányszarvra, aztán hadd lendüljön…

    Babakocsival sem könnyebb ám közlekedni, sőt, gyalog sem. Az én másfél mázsámnak megadják a tizsteletet az 1 tonna körüli járművek vezetői, de a fele ekkora nejem meg a 20-ad ekkora lányom van, hogy percekig vár a füstben egy zebrás átkelésre.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *