Mindegy.
Aki képes ezt kimondani, amikor dönteni kell, hogy a saját elképzelése valósuljon meg, vagy a másik ember – hasonlóan jó – elképzelése, az már elég jól kooperáló játékos.
Aki képes arra, hogy az esetleges lényegi eltéréseket észrevegye és érthetően meg is győzze saját elképzeléséről a másikat (legyen az akár a főnök is), az figyelemreméltó szakember.
Aki képes – szituációtól függően – dönteni az előbbi két hozzáállás között és képes mindkét módon viselkedni, az a nagyon jól kooperáló játékos.

[Update]
Kellemetlen, de kénytelen vagyok példát elővezetni; ugyanis érzem, hogy képtelen vagyok röviden, de pontosan leírni, hogy hogyan is gondolom.
Legyen egy projekt, melyen ketten dolgoztok. Menet közben derül ki, hogy valahol gáz van, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan terveztétek.
Két – egyformán jó – módszer van a javításra, az egyikhez neked kell többet dolgoznod, a másokhoz a kollégádnak. Ekkor kell tudni kimondani a ‘mindegy’ varázsszót – hiszen ha te magad képtelen lennél elviselni, hogy te dolgozz többet a cél érdekében, akkor hogyan is várhatnád el ezt a kollégádtól? Ha ez ösztönösen jön, akkor vagy jó játékos.
De ha látod, hogy a két módszer nem egyformán jó és az a verzió jobb, amelyiknél a kollégádnak kell többet dolgoznia, akkor el kell felejtened a ‘mindegy’ szót és összes szaktudásodat és vitakészségedet bevetve meg kell győznöd arról, hogy miért neki kell nagyobbat szopnia. Ha ez sikerül, akkor vagy jó szakember.
Ha világosan képes vagy érzékelni, hogy hol van a határ; mekkora az a minőségi különbség, ahol már kénytelen vagy a második stratégiát választani az első helyett, akkor vagy jó kooperatív szakember.