Metakommunikáció

A kedvenc gyalogosgázolós szakaszomon (Sportcsarnok környéke) érdekes kalandom volt reggel. Szembejött velem a kerékpárúton egy középkorú nő, két cekkerrel a kezében. Balra lépett, én pont abban a pillanatban dőltem jobbra. Ekkor jobbra próbált kitérni, de persze én meg balra korrigáltam. Már kezdett füstölni az agyam, amikor a nő határozottan letette a cekkereit középen és rámküldött egy fülig érő vigyort. Egyből elszállt a rosszkedvem, kikerültem és visszavigyorogtam. Ennyi. Tökéletesen oldotta meg a helyzetet, elismerte, hogy bénázott és egy mosollyal korrigált. Ez az, amire ez az ország képtelen: a többség inkább görcsösen kurvaanyázik. (Ikes?)
Hihetetlen, mekkora frusztrációtömeg hömpölyög reggelente négykeréken a városban.

5 thoughts on “Metakommunikáció

  1. Amikor arra járok, mindig megdöbbent, mennyire szarnak bele az emberek, hogy a járda fele egy fenntartott biciklissáv. Végül arra jutottam, hogy ezek az emberek valószínűleg fel sem fogják, hogy biciklissáv. Eszükbe sem jut a dolog. Ártatlanok. “Bocsáss meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek…” :)

  2. Szoktál a budai felső rakparton kialakított ‘kerékpárúton’ járni? (Szintén járda.) Az még egy gyilkos hely: megy a szerencsétlen és folyamatosan nézi a Dunát, a Parlamentet, a köldökét… de előre, arra nem néz. Egyszer egy ilyennel szemben megálltam, nem csöngettem – nekigyalogolt a biciklinek.

  3. Gödöllö, rokon platós kisteherautóval… Forgalmi okokból megállt a zebrán a reggeli dugóban… Oldalrol nekigyalogoltak a Transporternek… Olyan kicsi, elveszett a nagy zebrán…

    Egyébként baromira sajnálom, hogy én a 4 kerekü flusztráltakat gyarapítom… (60km azért sok lenne minden nap brinyiglivel…) Egyébként egy jó vitaindító erről: http://www.automotor.hu/index.php?apps=cikk&cikk=1965

  4. A budai felső rakpart része az útvonalamnak, de egyelőre nagyon kevés tapasztalatom van, de majd vigyázok.

    bb: Nem rossz ez a cikk az Autó-Motorban. Én kimerítem a tahó fogalmát, kihasználom az összes ilyen helyzetet a városban. Mégpedig azért, mert az emberek nagy része birka, és így működik a világ, így lehet előrébb jutni benne. Persze nem pofátlankodom, nem nyomulok, nagyon szerényen adom elő, de mindig beengednek, és meglepően hamar. Akkor meg minek várjam végig a sorokat? Eleinte én is a másik oldalon voltam, de hamar megtanultam, hogy ez a világ “rendje”, legalábbis Budapesten. Kíváncsi lennék, hogy más európai nagyvárosokban van-e ilyen jelenség, és milyen mértékben.

  5. Itt tulajdonképpen a jó öreg konfrontáció/kooperáció témakörről van szó. Ez az egyensúlyi állapot – a környezettől függően – mindig máshol alakul ki. Ha szűkösek az erőforrások, akkor a konfrontálódók szaporodnak el. Látjuk, Pesten jelenleg a sávszélesség kicsi.
    Amit a cikkíró ajánl (kooperálók, váljatok konfrontálókka), akár megoldás is lehet, mert ha túlzottan elmozdul egyik irányba az egyensúlyi pont, várhatóan azt visszirányú kompenzácio fogja követni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *