Jobbspin, balspin

Azt írtam, hogy elmesélek egy bizarr éjszakát. Úgy döntöttem, hogy stilszerűen szocreál stílusban próbálkozok.

A fiú jókedvűen ment a gyárba. Jókedvében nem kis szerepet játszott az a másfél liter bor, melyet cimborájával együtt fogyasztottak el az öreg-hegyi borozóban. Nem szokta zavarni az alkohol, sőt kifejezetten szerette benne azt, hogy spiccesen bársonyosabbnak tűnik a világ. Az ünneplésre is megvolt minden oka. Ez lesz az utolsó műszakja, holnaptól itthagyja a gyárat – tanulni fog.
Külön örömet okozott neki, hogy a hegyről lefelé sétálva meglátta a műszakos busz megállójában a művezetőjét.
– Csókolom, Feri bácsi! – ordította már messziről, talán túlontúl is harsányan. Kedvelte az öreget és az is őt.
– Szervusz, fiam – dörmögte az öreg, kicsit gyanakodva. Nem volt hülye, neki is ott volt a szőlője.
Éjszakai műszak lesz – az mindig lazább, mint a többi. A fiú táskájában ott lapult még egy üveg bor. Búcsúajándékként viszi a volt kollégáknak. Kellemesen töltötték együtt az időt, szeretné, ha a búcsú is kellemes lenne.
Az örömbe némileg belerondított a portás. Nem akarta beengedni, mert részeg ember nem dolgozhat a gyárban.
– Részeg? – meditált a fiú – Akkor minek nevezne, ha csúcsformámban látna?
De tudta, hogy a portás olyan állatfajta, amelyiknek hiába beszél a lesimított sarkokról.
Szerencsére melléért a művezető és saját felelősségére bevitte.
A fiú szívét melegség öntötte el. Hirtelen szeretetrohamában még a portásnak is megkegyelmezett. Hálásan mutatta meg a művezetőnek az ajándék bort. A portás felháborodottan tiltakozni próbált, de a művezető gyorsan betuszkolta a fiút a gyárba. A bort azért elvette.
Rutincselekvések következtek. Átöltözés a megszokott öltözőben, a megszokott tréfálkozás a megszokott kollégákkal, majd a szokásos eligazítás.
– És végül szeretnék elbúcsúzni a kollégánktól. Köszönjük a bort fiam, de te ittál már eleget, ha nem haragszol, mi inni fogunk az egészségedre, de te már nem kapsz – fejezi be Feri bácsi a szónoklatot.
A fiú szórakozottan bólogat. Figyelmét már sokkal inkább az új laboránsnő köti le. Középkorú, de jól tartja magát. Összeakasztják szemeiket.
Eligazítás után mindenki megy a dolgára. A fiú alig várja a 11 órát, akkor kell mintát venni a reaktorból. Az ő reszortja a mintát a laborba vinni, ahol általában elökörködik a lányokkal, amíg befejezik az elemzést.
Odalent már várják. Maga sem érti, miért, de a laboránsnők kedvelik. Most egy kétdekás pálinkával lepik meg. Nem beszélnek sokat, gyorsan széttöltik háromfelé. A fiatalabb lány nem iszik, átönti részét a fiú poharába. A fiú mosolyogva gondol a művezetőre.
Az elemzés után mindenki felmegy a művezetői irodába. Az öreg behívja az a melósokat, szétöntik a bort, spontán parti alakul ki. Emberek, pohárral a kezükben sétálgatnak, beszélgetnek. A hangulathoz nagyban hozzájárul a nem mindennapi környezet: a vegyigyár a Balaton partjától nem messze terül el, az üzem egy domb oldalából emelkedik ki. A művezető irodája a vasrácsos szerkezet tetején van. Az irodából trepni nyílik, mely teraszként funkcionál. Ide sodródnak ki a középkorú laboránssal. Gyönyörűen látszik a tó, a távolban Siófok dereng. Mellettük kedvesen pislognak a gyár lámpái, duruzsol az autokláv. A korlátnak könyökölnek. A fiú tökéletesen érzi magát. A lányt elkapja a hangulat – no meg a pálinka -, és halkan beszélni kezd az életéről, a vágyairól. A félresiklott dolgairól… hogy mindig is tanulni szeretett volna, de nem volt szerencséje. Imponálni akar a fiúnak, egyre mélyebben és zavarosabban süllyed bele az elméleti kémiába. Próbál úgy tenni, mint aki érti a kvantumszámokat. A fiú élvezi a helyzetet és kihasználja, hogy ő is imponálhat. Átveszi a fonalat és lelkes előadásba kezd a Heisenberg-relációról, a pszi függvényekről és a becsípett emberek lelkesedésével kimerítően elmagyarázza az összes kvantumszámot. A végén, amikor a spinkvantumszámokhoz ér, már szinte dúdolja a refrént: jobbcsavaros spin, balcsavaros spin, kisangyalom. A lány tátott szájjal bámul rá.
Az idillt a művezető zavarja meg.
– Fiam, nemsokára be kell indítani az egyes reaktort.. Meg tudod csinálni?
Tekintetében évődés. A reaktorok 12 méter magas oszlopok, melléktermékként cirka 200 kilogramm robbanóanyag keletkezik bennük, ezért nagyon oda kell figyelni az indításra. A reaktorindítás kulcsa a precíz adagolás. A folyamathoz erős katalizátor kell, ha ebből kevés kerül a készülékbe, nem indul be a reakció. Ha sok, akkor az üzemmel együtt a környező falu fele is elrepül. Bármennyire is furcsa, de ennek ellenére az adagolás vödörrel és homokozólapáttal történik, érzésre.
Pár napja engedik csak, hogy egyedül végezze ezt a munkát. Ez sem hivatalos, hiszen nincs róla papírja, de azért megbíznak benne.
Most érződik a művezetőn, hogy csak ugratja a fiút. Eszébe sem jut, hogy az ilyen állapotban elvállalná. A fiú – már csak dacból is – igent mond.
Üldözéses verseny veszi kezdetét. A fiú akárhová megy, érzi magán a figyelő szemeket. Heccből rájátszik a részegségre. Támolyogva jár, a szelepnyitások előtt hosszan gondolkodik, úgy tesz, mintha nem látná pontosan a mennyiségmérők kijelzéseit.
Persze maximálisan precízen dolgozik. A munka végén barátságosan ráver egy vasdarabbal a reaktorra.
– Sz’csókolom, Feri bácsi! Indul a rakéta! – kiáltja oda a csövek mögött leselkedő falfehér művezetőnek.
Az öreg ijedten eltűnik.
A fiút feldobja a jól sikerült tréfa.
Eljön a hajnal, újabb mintát kell venni. Munka közben már beindul a fantáziája, vigyorogva közeledik a laborhoz. Ehhez képest hatalmas csalódás éri: a külső ajtó nyitva ugyan, le tudja rakni a mintákat – de a lányok magukra zárták a belső ajtót, alszanak.
Csalódottan felsétál… reggelig felváltva fejtik a Fülest a művezetővel. A napfelkeltét már egyedül nézi végig a trepniről. Van ebben valami reménytelenül hősies – egy átmúlatott műszak után, a jól végzett munka örömével, a felívelő jövő biztos tudatában csendben nézni a felkelő napot, érezni az üzem megnyugtató remegését.

Sok idő telt el azóta, a fiú megöregedett, jószerével el is felejtette az egész kémiai miskulanciát – de ha teheti, a gyár felé kerül, ha éppen arra viszi dolga – és amikor megcsapja a ketonszag, nem győzi elnyomni magában az idióta vigyorgást.