Majdnem tökéletes reggel

1 perccel az ébresztőóra előtt ébredtem fel, magamtól. Pont volt annyi időm, hogy végiggondoljam a feltételeket: főnök nincs, sürgős munka nincs, csúszóidőm van. Már húztam is tovább az órát. (Pontosabban sürgős munkám ugyan van, de más miatt áll.)
Így amikor végül kimásztam a konyhába, már sikerült elkapnom némi napfényt. Benéztem a hűtőbe és örömmel mosolyogtunk egymásra egy nagy kupac görög salátával, lányom tegnap esti remekével. Gyorsan pároltam hozzá virslit és még volt magos kifli is a kenyeresben. Fenséges reggeli volt, különösen, hogy lányom végre kezdi figyelembe venni a kérésemet és csökkenti a hagymamennyiséget a salátáiban. (Évek óta tanítgatjuk főzni. Tőlem azt a mondást tanulta el – többek között -, hogy amibe hagyma kell, abba sok kell. Amióta gyengélkedik a gyomrom, próbálom meggyőzni a szabály alkalmazásának rugalmasságáról, de elég kevés sikerrel. Tegnap este például a következő párbeszéd szűrődött be a szobába:
– Szerintem ennyi saláta kevés lesz – vélekedett Nej.
– Oké. Akkor feltöltöm a jénait hagymával.)
A saláta után bekukkantottam a fagyasztóba és ott figyelt egy csomag jégkrém. Ez mindenképpen meglepő, ugyanis nálunk a dobozos jégkrémek nem szokták megérni a reggelt. Jól esett.
Sajnos a meteorológia szerint az időjárásban is ez várható, így kénytelen voltam otthonhagyni a bicót. Ezért csak ‘majdnem.’

2 Comments

  1. Mivel a bicaj otthon maradt, kénytelen volál a BKV-n a kedvenc könyvedet olvasni a PDA-n.

    Nem olyan rossz ez azért…

  2. Dehogyisnem. Amikor a Határ úton át akartam menni a zebrán, majdnem elcsapott egy kocsiszínbe tartó villamos, mert úgy gondolta, az a lámpa őrá nem vonatkozik. Emiatt a villogó zöldben kellett átszaladni a lámpán, ahol félre kellett ugranom egy őrült autós elől, aki annyira előrepofátlankodott a sorban, hogy a laámpa alól nem látta a saját lámpáját – ezért úgy képzelte, hogy amikor a gyalogosnak villog, akkor ő már indulhat. A buszmegállóban a mellettem várakozó hapi rágyújtott, végig élvezhettem a pofámba fújt füstöt. A buszon egy batyus cigánycsalád utazott bőröndökkel, batyukkal – tömeg volt, büdös és megkavarták az egész buszt, amikor végre leszálltak. Tök ideg voltam, amikor leszálltam.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading