Tegnap bejelentkeztem vizsgára. Ahogy kell, felmentem a vizsgáztató cég weblapjára, jelentkeztem, beírtam egy köteg adatot, végül elküldtem a jelentkezést. Szinte azonnal megjött az automata visszajelzés. Minden úgy ment, ahogy eddig szokott. (Eltekintve, hogy előtte megnéztem ezt az ingyen megbukás dolgot; végigkattogtattam vagy nyolc űrlapon, amikor megállt a tudomány, mert jelszót kért és semmelyiket sem fogadta el. Otthagytam. Blöff.)
Ma megkaptam a humanoid választ is. A hölgy azt kérte, hogy ugyan küldjem már el faxon is a jelentkezést, persze hivatalosan, cégesen. Írtam egy oldalt – harmadikra sikerült is kulturáltra venni a figurát -, nyomtam rá pöcsétet, majd elfaxoltam. De azért nem bírtam megállni, hogy emailben ne morogjak valamit a túlzott bürökratizmusról. Meglepő választ kaptam: a leányzó elpanaszolta, hogy nemrég úgy jártak, hogy bejelentkeztek náluk hárman és csak a vizsga közepén telefonáltak a cégüktől, hogy ezeknek az embereknek tkp. nem is jár vizsga. Azok meg bent lógó nyelvvel nyomták a csekbokszokat.
Azért ilyenkor tudok üres tekintettel nézni ki a fejemből; hol a fenébe élünk mi?