Day: April 23, 2005

Belterjes gizdázás

Az utóbbi időben meggyűlt a bajom a ‘blogolás és környéke’ infrastruktúrával; úgy döntöttem, kipuffogom magam.
Kezdjük rögtön az ételt adó kézzel: ami az utóbbi két-három hétben itt a blogspoton megy, az már szánalmas. Egy-egy kattintás után hosszú percekig nem történik semmi, aztán bejön egy hibaüzenet… teljesen váratlanul kapok ‘Internal Server Error’-okat… néha eltűnik az oldal… kínos. Én pl. rászoktam arra, hogy miután begépeltem a begépelnivalót, átváltok ‘html edit’ nézetre, elmentem az egész kócerájt egy texteditorba és csak utána nyomom meg a gombot – nem tudva, hogy az most ‘post’ gomb, vagy ‘shredder’ gomb lesz.
Kellemetlen hiba, hogy ha html nézetben táblázatot illesztek be a szövegbe, arra nem hat a szövegformázás. Azzal a bizonyos kerékpáros írással két napig szívtam, bevetettem minden trükköt, amit ismerek, de nem sok eredménnyel.
Hasonló nagy harc volt a blogroll beillesztése az oldalba. (Már maga a blogroll is megér egy misét, de erről majd később.) Úgy szerettem volna megoldani, hogy a mostani ‘Akiket olvasok’ helyett legyen egy automatikusan frissülő blokk. A szolgáltatónál volt egy template, azt lehetett farigcsálni, a blogba pedig egy szkripthívást kellett beilleszteni. Minden oké volt, csak éppen azt nem tudtam elérni, hogy a táblázat egyik oszlopa balra, a másik meg jobbra legyen igazítva. A template jó volt, de a blogspot valahogy az utolsó pillanatban hazavágta. Így kénytelen voltam önálló oldalra kitenni.
Térjünk át a blogrollra. Két olyan oldalt ismerek, amelyik gyárt ilyet is: az egyik a Bloglines, a másik a Newsgator. Első próbálkozásom az előbbivel volt: a Sage-ből kiexportáltam a feedeket opml-be és megpróbáltam benyomni a Bloglines-ba. Az eredmény több volt, mint bosszantó: a nagy többséget átvette, de vagy tizet elbökött. És azokat nem is volt hajlandó bevenni. Törlés és újraimportálás után másik tízzel játszotta el ezt a játékot. Next.
A Newsgator valamivel határozottabb volt: importáláskor közölte, hogy az általam megadott fájl nem tartalmaz egy címet sem. Kínomban feldobtam a gépre egy RSS Bandit, beolvastam vele a Sage opml-jét, majd kiexportáltam. (Ezzel a mondattal tervezem indulni a Lőrincze Lajos Nyelvhelyességi versenyen.) Aztán ezt az opml fájlt próbáltam megetetni a Newsgatorral – és befalta. Mifasz. Megnéztem alaposan a két fájlt és laikus létemre is feltűnt egy különbség: a Sage opml-ben bizony csak xmlUrl tag van, míg a Bandi becsületesen beteszi mellé a htmlUrl tagot is. Első fekete pont a Sage-nek.
Sajnos jött több is. Ezen a héten többször is elérhetetlen volt mind a blogspot, mind a Netacademia. (Mindkét helyről szerepel számos feed a listámon.) Ezt a szituációt a Sage úgy kezelte, hogy frissítéskor addig nem lépett tovább, amíg 3-4 perces keresgélés után biztos nem lett benne, hogy tényleg nem éri el az oldalt. Gyakorlatilag ezeken a napokon nem olvastam RSS-t. Végül úgy oldottam meg a problémát, hogy fixre beüzemeltem újból Bandi bácsit – de ez már most látom, hogy teljes káoszhoz fog vezetni. A Sage-nek megvolt az az előnye, hogy a teljes listát a bookmark.html-ben tartotta, azt meg úgyis rendszeresen küldözgettem az otthoni meg benti gépem között. Ez azért fontos, mert nagyon dinamikusan változik az általam olvasott feed-ek listája: ha böngészés közben találok egy érdekes oldalt, a Sage egyből jelzi, hogy van-e feedje; ha van, akkor már repül is a Limbo alkönyvtárba; majd ha méltónak találtatott, akkor valamelyik tematikus könyvtárba. Mindez persze két gépen.
Innentől a két RSS reader között vagy manuálisan fogom átvezetgetni a címeket, vagy teljes opml ex/importokat csinálok. Egyik sem tűnik túl kellemesnek.
Kitérő: most küldött valaki titkosított levelet egy levlistára – de ezt csak akkor vettem észre, amikor meg akartam nyitni; az Outlook2003-ban a Desktop Alert Settings ugyanis simán megmutatta érkezéskor a levél tartalmát! Érdekes…
Na, mindegy, megint TankoP-nek volt igaza: nem lehet egy RSS readerrel megúszni.
Gyerünk tovább, sokan várnak még a sorukra. Említettem már, hogy tanulmányozgattam a Flickr-t. Kellett is, mert nem egyszerű játékos. Maga az alkalmazás jól ki van találva, kézreáll, frappáns – semmi baj nincs vele, pedig elég sok részét flash-ben kódolták. Egyszerre csak hat képet lehet feltölteni, de ha leszedek tőlük egy alkalmazást, akkor akármennyit.
Már kezdtem örülni – és eltervezni, hogyan költöztetek át rá minden hozzám közel álló grafikus állományt -, amikor kiderültek a huncutságok. Az első még nem is volt olyan vészes: a képeket lekicsinyíti ugyan (a nagyobb méret 500 pixel lesz), de a tulajdonos kap egy url-t, hogy hol van az eredeti képe és rálinkelhet; igaz, ekkor már nincs albumnézet.
De amikor elolvastam, mi a különbség a fizetős meg az ingyenes szolgáltatás között, elkettyentem. Ilyen limitek vannak az ingyenesnél:
– Havi 10 MB feltöltés. (Pár nap óta 20 MB.) Mondjuk ez az, ami még nem zavarna.
– Max. 3 album.
– Az utolsó 100 kép mutatása, mind a ‘fényképfolyamban’, mind az albumokban. A képek mindamellett fent maradnak náluk és a rájuk mutató linkek működni fognak.
– Legalább 45 naponta belépés. 90 passzív nap után törlés.
– Az eredeti méretű képeket nem archiválják.
Tehát arra a célra, amire szerettem volna használni – albumokba szervezett fényképek, karikatúrák -, arra nem tudom. A fizetős szolgáltatásban nincsenek limitek, de az évi 60 dollár. Ez nekem, csóró közép-európai mérnöknek, sok. Legalább két jó szakkönyv évente; és cserébe csak egy – igaz, mutatós – fényképalbumot kapok.
Így most – az albumlimit miatt – csináltam három accountot, és csak dinamikus tartalmat rakok fel: képeket, rajzokat a bloghoz, illetve magyar/angol nyelvű pályázati karikatúrákat. (Emellett valahol mindegyik képet be kell linkelni, hogy átlépve a 100-as határt, ne vesszenek el.)
Persze nem csak ez az egy versenyző köröz a pályán, itt van pl. a Webshots. Ez az idősebb, a jóval nagyobb testvér – és a modortalanabb is. Eleve már a belépés gusztustalanra sikerült. Megcsináltam az accountot, erre azt mondta, hogy verifikálni fog emailen keresztül. Azután nem küldött emailt. Egy órán belül kétszer is megsürgettem, de semmi. Amikor már lemondtam róla, akkor küldött este három levelet. Az ingyenes hozzáféréssel 240 képet enged feltölteni, de ha túlléped, akkor sanyi a korábbiaknak. Lehetne még sokat beszélni hogyanokról, de nagyon hamar elmenekültem még a környékéről is. Úgy kezdődött, hogy egy(!) képenként lehetett csak feltölteni. Jó, ez az oldal is felajánlotta, hogy töltsek le tőle programot. Megtörtént. Elindítottam, fel is nyomta a cuccot – igaz, vagy 5 képet elrontott -, de utána súlyos hibát követett el: szó nélkül lecserélte a háttérképemet és aktivált egy képernyőkímélőt, mely tőle töltött le képeket. Gyalu.
Ki van még? Ja, a Gmail. Gondoltam, hogy milyen stilszerű lenne, ha azt használnék itt a blogspoton. De kiábrándultam belőle. Ez egy tervezési nonszensz. Ott kezdődik, hogy nem hozhatsz létre benne foldereket. Azt mondják, hogy mi olyan faszák vagyunk a keresésben, hogy nincs értelme rendszerezned a leveleidet. Marhák.
Javasolják helyette, hogy inkább cimkézd a leveleidet. Kipróbáltam. Csináltam néhány kategóriát, gyártottam hozzájuk szabályokat – egyik sem működött. Innentől kezdve valahogy elment tőle a kedvem. Valószínűleg magkapja majd a gyerek pop3-as accountnak.

Okosságok

Csányi Vilmos etológussal beszélgetnek itt.

Én habozás nélkül egy ötmilliós, hajléktalanokat és nyomorgókat nem ismerő nemzetre szavaznék, a húszmilliós nyomorgóval szemben. Furcsának tartom, hogy a politikai közbeszédben nem jelenik meg, hogy tanult, művelt és elégedett magyarokat akarunk, csak a létszámmal foglalkoznak.

Az utolsó kétszáz évben egy sok szempontból vitatható “haladás”-koncepció jelent meg. Korábban az volt az emberek elképzelése, hogy az utódok ugyanazt folytatják, amit ők is. Ebben a rendszerben is volt változás, csak lassúbb. Viszont az új elgondolás szerint mindent meg kell változtatni. Az amerikai eredetű “it’s new, it’s better” kifejezés veszélyes evolúciós szempontból, mert ami új, még nem biztos, hogy jó is, hiszen generációkon keresztül kell tesztelni. Elvetettük a tradíciónak azt az ellenőrző funkcióját, ami az előző generáció tapasztalataihoz méri az újat, az új felfedezéseket, eljárásokat.

Az embernek három fontos rendszerszervező biológiai képessége van: közös akciókban akar részt venni, közös hiedelmekben akar hinni és közös szociális konstrukciók részese akar lenni. Érezni akarja, hogy ő választotta a törzsfőt, a miniszterelnököt, beleszólhat abba, milyenek legyenek a szabályok. Csakhogy a sokmilliós új társadalmakban a régi módon ezt nem lehet kivitelezni,…

Aztán az egész médiacirkusz, a valóságshow-kkal, szappanoperákkal ad egy virtuális közösséget. Ezek nem azért olyan népszerűek, mert olyan primitív a nép, hogy butaságában már nem tud mit nézni, hanem mert igénye van egy közösségre. Ez közösségi élményt ad, ugyanolyat, mint ha valaki bekopog a szomszédba és megkérdezi, hogy mi újság, de erről már leszoktunk.