Quo vadis?

Bőgel György feszeget érdekes dolgokat a blogjában.

…a jelen informatikai menedzserei két lehetőség közül választhatnak, és leginkább rajtuk múlik, melyik úton indulnak el.
Az egyik út: informatikai „technológus” leszel a vállalatodnál, és semmi több. Műszaki ember, afféle informatikai gondnok, akitől azt várják, hogy mindig égjen a villany, és ne legyen magas a villanyszámla.
A másik: benne leszel a legfelső vezető csapatban, ott vagy az értekezleteken, beleszólsz a stratégiába, a fontos döntésekbe, beruházásokba; kikérik és értékelik a véleményedet. Ehhez persze jóval többet kell tudni magánál az informatikánál át kell látni a vállalat üzleti oldalát is. A tudás önmagában nem elég, építeni és használni kell a kapcsolatokat, kommunikálni kell, ügyesen kell mozogni a hatalmi és érdekhálókban.

Nagyon-nagyon lazán és nagyon távolról kötődik ehhez néhány gondolat – mondhatni egy infomunkás kisklapec nyöszörgései következnek.
Öregszem és keresem én is a jövőképemet. Amikor 3 évvel ezelőtt váratlanul (illetve ádehogy) utcára kerültem, pihentem pár hónapot, majd el kellett képzelnem magam egy új munkakörben. Addig szigorúan rendszergazda voltam, de éreztem, hogy ez már nem fog sokáig menni: ribancnak kiöregedtem, jön ugye a következő lépcsőfok, a madám munkakör. Váratlan húzással úgy csináltam, mintha már… és elmentem néhány menedzseri állásinterjúra. Ritka nagy pofára eséseim voltak; azóta tudom, hogy a menedzseri határozottságot, az irányításhoz szokottság gesztusait nem lehet hazudni, még akkor sem, ha az embernek tényleg szélesebb a látóköre. Kutyából nem lesz szalonna – dörmögtem végül a bajszomba és elhelyezkedtem ismét rendszergazdaként. De nem sokáig bírtam: megpróbálkoztam, hátha a kolbász összejön. Gőzerővel nekiálltam tanulni, a vizsgák számával arányosan kaptam bonyolultabb feladatokat különböző projektekben és jelenleg már egyre inkább a presales/tervezés/tanácsadás vonalon vitézkedem – de persze nem tudok elszakadni a technikai oldal kiemelkedő szívásaitól sem.
Viszont egyvalami nincs: nincs informatikai rutinmunka, bégető pécényájak terelgetése.
Lényeg jön: ha az embernek van esze, hogy tanuljon, van memóriája, hogy emlékezzen a rengeteg tapasztalatára és van annyi ambíciója, hogy ne akarjon 50 évesen is még asztal alatt kúszva kicsúszott billentyűcsatlakozók után kutatni – akkor időben kell elkezdenie nyüzsögni, akár tanácsadóként, akár menedzserként szándékozik előremenekülni. Mint Bögel György pozitív példájában az ambíciózus figurák.