Nej mostanában ilyesmiket tanul, én pedig már elég régóta amatőrként ásom bele magam a témába, mivel úgy vélem, az ellenség ellen úgy lehet a legjobban védekezni, ha megismerjük.
Igen, marketing – és minden, ami hozzá kötődik: szociológia, pszichológia, matematika és informatika.
Az eladás művészete azon alapul, hogy az eladó minél pontosabban ismerje az áldozatait: nem szabad sem okosabbnak látnia, sem cinikusan lebecsülnie a célközönséget. Annyira jól kell ismernie az egyes emberek illetve egyes közösségek működését, amennyire csak lehetséges.
De ezt a tudást mi is felhasználhatjuk, akik nem akarunk eladni semmit, csak kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan működünk.
Tankó Peti már évek óta hangoztatja az RSS fontosságát. Ez valahol érthető is, hiszen az ő szakmájában – történelmi okokból – rengeteg jó feed van. Nekem meglepetés volt, hogy majdnem ugyanennyi jó feed van a marketing területén is. (Illetve mostanában a feed/blog kifejezések kezdenek összeolvadni – és ez jó is így. A blogok – elenyésző kivételtől eltekintve – kapnak feed-et is.)
Minden különösebb részletezés nélkül itt van egy csokor:
Seth Godin
Hugh Macleod
Rajesh Setty
Johnnie Moore
Cristopher Locke
Tom Peters
Noah Weiss

És említsünk meg két érdekes technikát:
Open Source Marketing
Már a név is milyen idiótán hangzik – de ezzel egyből el is érte a célját, felkeltette a figyelmet. Persze nem arról van szó, hogy hogyan reklámozzuk a linuxot. Pont fordítva: hogyan használjuk fel azt az erőt, amely megteremtette a linuxot… hogyan bírjuk rá az online önkéntesek hatalmas tömegét, korlátlan kreativitását arra, hogy kiszolgálják céljainkat.
A szerző megállapítja – jogosan -, hogy a hagyományos marketingtechnikák ma már kevéssé hatásosak. Az emberek védekeznek ellene. De az online közösség nyitott. Tömérdek önkéntes robotol lelkesen, hogy részt vegyen valami fontosban: lsd. blogok, wikik. Ha a tévéshop mondja, hogy használjam a Mennyei Érzés bidét, akkor legfeljebb morgok, hogy megint elfelejtettem csatornát váltani. Ha ugyanezt az egyik kedvenc blogomon olvasom (a szerzője látott valakit, aki hallott arról, hogy ez milyen jó dolog), akkor a termék neve ‘Lehet, Hogy Jó’ címkével rögződik.
De létezik közvetlenebb technika is. Az Egyesült Gagyi Co. kijön valami új termékkel és be akar vele robbanni a köztudatba. Csinálhat egy klasszikus reklámot, leadhatja a tévében, óriásplakát, sajtó. A reklám eleve nem lehet megbotránkoztató, a sugárzás meg egy valag pénzbe kerül – és az eredmény is bizonytalan. Mi lenne, ha ehelyett csinálnának egy botránygyanús, harapós reklámfilmet és bedobnák azt p2p hálózatokba? Majd értesítenék a sajtót, hogy hihetetlen botrány: csináltunk egy kísérleti reklámfilmet, de egy munkatársunk kiszivárogtatta az anyagot – az FBI már nyomoz, a bűnöst valószínűleg ki fogják tiltani az összes kontinensről. A bulvársajtó nyilván ráharap, emberek tízezrei fogják _önként_(!) letölteni a filmet és feszült érdeklődéssel megtekinteni. És ha elég bevállalós az anyag, akkor a cég imidzse is nő. Az online közösség már nem kicsi.

Gonzo Marketing
Az idézet Christopher Locke: Gonzo Marketing: Winning Through Worst Practices könyvéből való – melyet sorozat formájában közöl a blogjában is. (Lásd fentebb.)

The concept of gonzo marketing would never have come together at all if I’d had to rigorously research every damn thread we’re about to touch on. Will some of these lead us into curious intellectual culs-de-sac? Yeah, probably. Are you likely to encounter grievous gaffes and disquieting half truths? Sure, but what else is new? By screwing up royally here, I hope to provide a new kind of model demonstrating to business that it not only can, but must move beyond its unhealthy fear of error and imprecision. Today, it is certainty that is not an option. Failure is almost guaranteed.

Ha valakinek ismeretlen lenne a ‘gonzo újságírás‘ fogalma:

Central to Gonzo journalism is the notion that journalism can be more truthful without strict observance of traditional rules of factual reportage.