A Nyugati-pályaudvarnál ellenőrök szűrték a mozgólépcső forgalmát. Ahogy átverekedtem magam rajtuk, furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Egy 55 körüli rossz arcú, kövér nő – tipikus ellenőr, a tipikus vörös karszalaggal – két, feszülten figyelő embernek magyarázott.
Angolul.
Amikor elmentem mellettük, éppen a napijegy fogalmát (ticket for one day) vezette elő. Nem bonyolódott shakespeare-i mélységekbe, de megbízhatóan használt egy alap szókincset.
Ha a tömeg nem sodort volna el, szívesen végigvártam volna – így viszont csak agyalni tudtam a jelenségen.
Azt nehéz elhinni, hogy a nő tényleg képes alapszinten angolul kommunikálni – akkor nem ment volna BKV ellenőrnek. Ilyen képességgel már emberhez méltó állást is lehet szerezni.
Akkor viszont csak egy magyarázat lehetséges: az ellenőrök központi irodájában van egy raktár, tele szolgálati aggyal. Legtöbbjük egyszerű modell, olyanokat tud, hogy “Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni”, “Fiatalember, azonnal jöjjön vissza” meg “Igaz, hogy kopasz vagyok, de ha felfésülöm a fülemből kilógó szőrzetet, akkor senkinek sem tűnik fel”.
Viszont valami véletlen folytán közéjük keveredhetett egy bonyolultabb modell is. Aztán mindenkinek olyan jut, amilyet a reggeli munkafelvételkor a raktáros kioszt.