Day: March 22, 2005

Tömegember

Most először nem értek egyet Kathy Sierrával. Arról elmélkedik a blogjában, hogy szerinte – és sok más ember szerint is – mennyire másképp viselkedik az ember, mint az állatok: a hangya egyed önmagában hülye, de a boly intelligens. Ugyanez az embernél pont fordítva van: az egyed önmagában lehet értelmes, de a tömeg szigorúan debil. (Ahogy mondani szokták: a tömeg kollektív IQ-ja mindig a legalacsonyabb intelligaenciahányadosú ember értéke osztva a tömeg lélekszámával.)
Kathy ebből azt hozza ki, hogy igyekezzünk elszeparálódni; ha önállóan hozzuk meg döntéseinket, akkor azok sokkal értelmesebbek lesznek – ezáltal az emberiség élni és virulni fog.
Szerintem meg összekever két síkot. Ha nem dobom be az agyamat a közösbe, akkor valószínűleg én, személyesen, jobban járok – feltéve, hogy jó minőségű agyam van.
De a történet – a _fontosabb_ történet – a faj fennmaradásáról szól. Márpedig engem Mérő László a ‘Mindenki Másképp Egyforma‘ című könyvében határozottan meggyőzött, amikor az ‘Önző gén elmélet‘, a ‘Csoportszelekciós elmélet‘ és a Neumann-féle játékelmélet összevetésével frappánsan levezette, hogy az emberiség _pont_ azért lett annyira sikeres faj, mert mindig _pont_ olyan volt az összetétele (idióta/értelmes, kooperatív/konfrontatív stb… arányok), amilyen az adott korban, az adott viszonyok között szükségeltetett. És itt a kulcs a ‘tömeg összetétele’ kifejezés.
A levezetést sajnos nem tudom beírni, mert a fél könyvből kellene összeszedni. De a következtetést talán:

“A játékelmélet talán legfontosabb hozadéka, hogy segített felismerni olyan új racionalitási kritériumokat, amelyeket mihamarabb bele kell építenünk kvázi-racionális gondolkodási stratégiáinkba, ha el akarjuk kerülni fajunk kipusztulását. A Dollárárverés-játék vagy a Fogolydilemma szomorú eredményei mutatták, hogy az emberi gondolkodás hajlamos olyan csapdákba beleesni, amelyeket az állatok kiválóan ki tudnak kerülni.
Nem biztos, hogy ez az állatok előnyét jelenti. Az állatoknak – mai ismereteink szerint – nincsenek tudatos, másodlagos gondolkodási folyamataik, amelyek segítségével többé-kevésbé alkalmazkodni tudnak különféle racionalitásokhoz. Elsődleges folyamataik vagy azokhoz a racionalitásokhoz alkalmazkodnak, amelyeknek a természetes szelekció éppen kedvez, vagy előbb-utóbb kihalnak. Mi olyan állatokkal vagyunk körülvéve, amelyek nem haltak ki, nem csoda hát, ha ily racionálisnak bizonyulnak.
Lehet, hogy még csak viszonylag rövid ideje váltak jelentős tényezőkké azok a körülmények, amelyeket a Dollárárverés vagy a Fogolydilemma modellez. A környezetvédelem problémája például evolúciós léptékkel mérve nagyon új. Ha egy állatfaj kerülne hasonló csapdahelyzetbe, menthetetlenül kipusztulna, és a helyét átvenné egy olyan faj, amelynek racionális elsődleges folyamatai az új helyzet logikáját követik. Az evolúció minden bizonnyal megtalálná a génszelekciónak és a csoportszelekciónak azt a kombinációját, amely egy alkalmasabb, kooperálásra erősebben hajlamos faj kialakulásához vezet. Az embernek azonban megadatott, hogy tudatos gondolkodásával, önmaga ismeretében úgy döntsön, hogy változtat eddigi kevert stratégiáján és ezzel egy változó világban is életképes maradhat.”

A kevert stratégia váltása jelen esetben azt jelenti, hogy a tömegben elszaporodnak a környezettudatos – akár agresszív – egyedek és háttérbe szorulnak az önző, szűk látókörű egyedek. Viszont a kapitalizmus kialakulásakor pont ezekre az önző egyedekre volt főleg szükség. Intelligenciáról, brilliáns gondolkodásról szó sincs. (_Megfelelő_ szintű diverzitásról viszont sokkal inkább és itt már egyet tudok érteni Kathyval.)

Csak gondoljunk bele, milyen gyorsan ért volna véget az emberiség, ha az őskorban minden egyed egyformán intelligens lett volna. Kihez lehetett volna odamenni, hogy ‘Te, nézd milyen jól néz ki ez a gomba… kérsz egy falatot?’

A hangyák és az emberek ugyanazt a játékot játsszák. Megjelenését tekintve az előbbieknél a boly tényleg értelmesebbnek tűnik, mint az egyed. Az embernél mindez fordítva van.
De nem lényeges – nem ez a célfüggvény.

(Lehet, hogy úgy látszik, némileg következetlen vagyok: éppen nemrég irkáltam arról, hogy ösztönösen irtózom a tömegtől és mereven ragaszkodom ahhoz, hogy indivídiumként gondolkozhassak.
Én nem érzek ellentmondást: tudom, hogy a faj fenmaradásához szükség van a tömegben történő ‘ész nélküli gondolkodásra’; de nem akarok részt venni benne.)

Ne vállalj be mindent

Van egy ügyfelünk, akinél elég sok időt szoktam eltölteni.
Az egyik ilyen alkalommal bejött egy elkeseredett nő a support helyiségbe, hogy tönkrement az egere, cseréljem ki. Mivel rajtam kívül éppen nem volt ott senki, elmentem vele, szétkaptam az egerét, kértem egy csipeszt és kipucoltam. Azóta a nő nem köszön, ha összefutunk a folyosón: az ő szemében a továbbiakban az a helóta vagyok, aki egereket pucol.

Erről egy régi film jutott az eszembe: ‘Ki öli meg Európa legjobb konyhafőnökeit‘ címmel futott. Abban volt egy olyan rész, hogy az orvos nyújtotta a kezét a távozó páciense felé, aki felháborodva utasította el: ‘Hogy gondolja, hogy megfogom azt a kezet, amely nemrég még a seggemben turkált?’