Bögel György szokott irkálni apró szösszeneteket a KFKI oldalán. A mai adagban két gondolat is eltalált. Az egyik az oktatásról szól:

Ilyen helyzetben a kormányzatnak arra kellene törekednie, hogy szövetséget kössön, bizalmi viszonyt építsen ki azokkal, akiken a siker múlik. Ehhez a béremelési keret megadása számomra nem tűnik nagy árnak. A helyzet most úgy néz ki, hogy egy nagy reform kezdetén az iskolák ellenségként tekintenek a kormányzatra.

Nej most jár a közgázra, saját pénzből. Kisebb vagyonokat fizet ki félévenként. És most sorra maradnak el óráik – pedig ugye ezt az oktatást teljes egészében a tanulók fizetik. De ha nincs oktató, akkor ők is csak pislognak a falakra. Kormányunk ugyanis béremelésre kötelezte az oktatási intézményeket, de zsét elfelejtett mellétenni. A keret biztosítása így elbocsátásokat szül. Okos.

A másik egy érdekes paradoxon:

Arról is beszélünk, hogy minél szabályozottabb, rendezettebb, szabványosabb, mérhetőbb, átláthatóbb egy vállalatnál az informatikai tevékenység, annál könnyebb kiszervezni.

Ugyanezt tapasztalom én is. IT outsourcing cégnél dolgozom és itthon jókat szoktunk vigyorogni Nej munkahelyén, ahol már többször elgondolkodtak a kiszervezésen, de meglátva az őskáoszt, rendszerint feladják.
A következtetés egyértelmű: informatikus barátaim, ha meg akarjátok tartani a munkahelyeteket, csináljatok akkora káoszt, amit csak ti láttok át. Ezt nevezik bebiztosított munkahelynek.