Nézzük például ezt:


Én a valóságelemeket szeretem benne, Dan pedig a csöcsöket.

Humoros? A rajz meglehetősen átlagos, semmi nevetésre ingerlő nincs benne. Akkor esetleg a szövegben megbúvó poén? De hiszen az nincs. Van egy kis kontraszt, van egy kis váratlanság – de poén, az nincs.
A rajz és a szöveg szinergiája? Talán: az, hogy barátnők beszélnek a férjről és közben szexre utaló szót használnak; az, hogy a férj szinte hipnotizáltan mered a képernyőre és a szöveg után már tudjuk, hogy mit néz… de ez maximum egy enyhe mosoly.

A karikatúra _mégis_ jó.
Pár vonallal és egy mondattal tökéletesen megfogott egy jelenséget – jobban, mintha egy esztéta egy oldalon keresztül értekezett volna róla.

De nézzünk egy másikat. Én másodpercekig csapkodtam az asztalt a röhögéstől, mire megértettem – pedig a humornak más forrása nincs, csak az, hogy a rajz nagyon lassan adja meg magát.