Mindennapi frusztrációnkat…

Úgy szeretnék mindig örömteli dolgokról beszámolni, de állandóan egy rosszul összerakott világba ütközök.
Ma délután volt szülői értekezlet a gyerekvasútnál. Amíg mi Füstös Pistát hallgattuk, addig a gyerekek egy része az udvaron hógolyózott, másik része hóembert épített – és egy elenyészően kisebb része meg ellopta a srác táskájából a mobiltelefont.
Eléggé el tudta rontani az örömünket.
És erre csak rápakolt a Pgsm ügyfélszolgálat. Ugyanis felhívtam őket, hogy szeretnék egy telefont felrobbantani. Összeesküvéselméletemet láttam igazolva, amikor azt mondták, hogy erre nincs mód.
De nemcsak ezt nem vállalták, hanem az értelmes lépéseket sem. Eleve Praktikum kártyát letiltani csak személyesen lehet az ügyfélszolgálaton. Kinek van erre ideje? Ráadásul nem is mondhatom azt, hogy ellopták, mert akkor vinnem kellene egy rendőrségi feljelentést ismeretlen tettes ellen. (Most őszintén, manapság ki röhögteti ki magát ezzel?) Valami olyasmit is magyarázott a csajszi, hogy a letiltásnak az a legegyszerűbb módja, hogy 4000 pénzért újra megveszem a kártyát és ekkor az ellopott érvényét veszti.
Nekem se időm, se pénzem nincs erre az egészre… pusztán a frusztrációm levezetésére küldtem egy sms-t “dögölj meg te büdös disznó’ szöveggel.
Ezek mennek, meg az albán vírus.

Vár a MÁV

Elég volt a frusztrációkból, történnek azért jó dolgok is.
Fiam összel úgy döntött, hogy gyerekvasutas lesz. Becsületesen végigcsinálta a kiképzést. A héten volt a vizsga. Kedden 3 meg csütörtökön 3. Elment kedden, lenyomta a 3 vizsgát, majd mivel unatkozott ezért beslisszant a többi vizsgára is.
Lehet, hogy egy kicsit elkapkodta, mert így nem lett színjeles.
Első szoli február 27.