Most találtam ezt a cikket. Ha jól értelmezem, egy meglehetősen sikamlós terepen a United Media belecsapott a lecsóba. (Mecsoda képzavar…;-)
A szereplők bemutatása:
United Media: böszme nagy szindikátus, mely rengeteg karikaturista kiadási jogait intézi/védelmezi.
Windows XP Media Center Edition: kiterjesztett megjelenítő képességű XP, többek között tud böngésző (IE) felületet tévén.
Sikamlós terep: mi számít az interneten eltulajdonításnak… mondjuk egy karikatúra esetén. Ha letöltöm és kirakom a saját lapomra – az nyilván az. Ha kirakok egy szöveges linket, hogy nézd meg, itt van – az nyílván nem. De mi van akkor, ha belinkelem a karikatúrát a saját oldalamra?
Egy hapi ugyanis kifejlesztett MC-hez egy plugint, amelyik beilleszt az oldalba egy csomó karikatúrát. A UM ettől besokallt és letiltotta . A fejlesztő levette az oldaláról.
Következő kérdés: az RSS-sel mi lesz?
(Mi lenne… elég elolvasni a Tapestry mentegetődzéssel felérő bevezetését. Hiába Géza, kiterítenek úgyis.)

Nagyon hosszú rész következik, de most olyan mesélgetős kedvemben vagyok.
A hősi időkben (1999) nekem is volt bajom a fent nevezett céggel. Akkor ugyanis annyira tejfölösszájú kölyökkutya voltam, hogy azt képzeltem, amit kiraktak az internetre, az szabad préda. (Nem akarom mentegetni magamat, akkoriban még sok területen nagyon kelet-európai voltam.)
Addig nem is volt baj, amíg egy isten háta mögötti (swi) webszerveren volt az oldal, már nem is emlékszem, milyen néven. De aztán hirtelen történt néhány változás: összegerjedtünk a lap.hu tulajdonosával és átkerült hozzá a cucc, rajz.lap.hu néven. Nem sokkal később a Startlap megvásárolta a lap.hu tartományt, cserébe kérhettem egy tetszőleges domainnevet. (Rövid ideig tartó elmebaj – MiaRépa – után alakult ki a Világökörség név.) Mindezek következtében az oldal hirtelen elérhető lett a nagyvilág felé, meglehetősen jó sávszélességgel.
Kitérő: én akkoriban tagja voltam annak a 6 embernek, akik az ős Startlapot szerkesztették – az enyém volt a humor rovat. Ennek ellenére nem tudtam a felvásárlásról semmit. Mintahogy egyik helyen sem tudták sokáig, hogy mind a két térfélen focizok. Ez egy ilyen kicsi ország.
A nyitás meg is hozta gyümölcsét: 1 hónapon belül levelet kaptam a United Mediától, hogy mintha jogsértő tartalom lenne a lapomon (ekkor cca 6000 karikatúra volt fent, mindenhonnan), legyek kedves vegyem le azokat. Visszaírtam, hogy vegyék figyelembe, hogy azokat a rajzokat, amelyeket kiraktam, sehogy máshogy nem lehet elérni Magyarországon. És hogy mindegyiket lefordítgattam, megadtam a forrásokat – tehát ez nekik is reklám egy szűz piacon. Nem hatotta meg őket. Ekkor csak annyit írtam, hogy kérek 3 napot, amíg rendberakom az oldalt. Azt mondták, hogy oké. Nem akármilyen 3 nap volt, értelmes tartalmat kellett találnom, befigyelt egy új dizájn is – dolgoztam, mint a hülye. De az se akármilyen levél volt, amit ebben a 3 napban kaptam a Tökömtudjaki Kft.-től – mint kiderült, ők voltak a UM helyi megbízottai. Hogy milyen gazember csirkefogó jogtipró gazember alávaló gazember vagyok és azonnal tüntessem el a lapot az internetről, mert kicsinálnak jogilag. Szép levél volt, el is tettem emlékbe, hogy mindig emlékeztessen, hol élek.

Azóta sok minden történt, a Világökörség – immár 100 százalékig legális tartalommal – felfutott, majd bezárt. Én pedig a szerkesztői munka során összeismerkedtem egy csomó nagy emberrel, többek között azzal a karikaturistával is, aki az Amerikai Nemzeti Karikatúraszövetség (National Cartoonist Society, NCS) zártkörű belső Bulletin Boardját adminisztrálja. (Véletlenül derült ki róla, más ügyben levelezgettünk.) Megkérdeztem, hogy külsősként hozzáférhetnék-e? Átnézte a Világökörséget, meg a rajzaimat és azt mondta, hogy igen.
Érdekes időszak következett, hirtelen a világ karikatúra félisteneinek gyűrűjében találtam magam. Hónapokig csak figyeltem és később se fecsegtem túl sokat. De gondolkodásmódban nagyon sokat jelentett. A másik oldalról láttam, hogy miket szívnak az általam irigyelt művészek. Hogy mivel jár szindikalizált alkotónak lenni (rabszolga), illetve milyen szabadúszóként megküzdeni (Sziszifusz) a tartalomlopókkal. És csak ez a két út van: eltűrni, hogy amit alkotsz, annak haszna elcsorog az illegális sokszorosítás során – vagy bemenekülni egy erős jogi szervezet szárnyai alá, aki a védelemért cserébe kilóra előírja, hogy mennyit kell rajzolnod, _milyen témában_, hogyan (PC!) – és persze a zsé nagy részét lenyúlják. Te meg még csak lázadni sem tudsz, mert csak akkor lehetsz biztos benne, hogy megvédenek, ha elég erős a szervezet – de ha tényleg erős, akkor _neked_ sem lesz semmi esélyed ellenük, ha érvényesíteni akarsz bármiféle jogot.

Hosszúra nyúlt a szöveg, de talán most már érthető a cím: egyszerűen képtelen vagyok állást foglalni, hogy az írás elején felvezetett dilemmában mi a helyes megoldás. Bár a tálalás és a linkek mögötti írások azt sugallták, hogy a jó anyádat, UM – de az UM mögött az egyes művészek vannak, akik mindenüket – idejüket, tehetségüket – eladták azért, hogy az UM azt csinálja, amit csinált – megvédje őket az egyetemes és gátlástalan lopás ellen. (Mégha ez a plugin esetében nem is volt annyira egyértelmű.)

Nem tudom… de van egy olyan érzésem, hogy – itt is – félrecsúszott valami; és csak rossz, meg még rosszabb között választhatunk.