United Media – nem tudom

Most találtam ezt a cikket. Ha jól értelmezem, egy meglehetősen sikamlós terepen a United Media belecsapott a lecsóba. (Mecsoda képzavar…;-)
A szereplők bemutatása:
United Media: böszme nagy szindikátus, mely rengeteg karikaturista kiadási jogait intézi/védelmezi.
Windows XP Media Center Edition: kiterjesztett megjelenítő képességű XP, többek között tud böngésző (IE) felületet tévén.
Sikamlós terep: mi számít az interneten eltulajdonításnak… mondjuk egy karikatúra esetén. Ha letöltöm és kirakom a saját lapomra – az nyilván az. Ha kirakok egy szöveges linket, hogy nézd meg, itt van – az nyílván nem. De mi van akkor, ha belinkelem a karikatúrát a saját oldalamra?
Egy hapi ugyanis kifejlesztett MC-hez egy plugint, amelyik beilleszt az oldalba egy csomó karikatúrát. A UM ettől besokallt és letiltotta . A fejlesztő levette az oldaláról.
Következő kérdés: az RSS-sel mi lesz?
(Mi lenne… elég elolvasni a Tapestry mentegetődzéssel felérő bevezetését. Hiába Géza, kiterítenek úgyis.)

Nagyon hosszú rész következik, de most olyan mesélgetős kedvemben vagyok.
A hősi időkben (1999) nekem is volt bajom a fent nevezett céggel. Akkor ugyanis annyira tejfölösszájú kölyökkutya voltam, hogy azt képzeltem, amit kiraktak az internetre, az szabad préda. (Nem akarom mentegetni magamat, akkoriban még sok területen nagyon kelet-európai voltam.)
Addig nem is volt baj, amíg egy isten háta mögötti (swi) webszerveren volt az oldal, már nem is emlékszem, milyen néven. De aztán hirtelen történt néhány változás: összegerjedtünk a lap.hu tulajdonosával és átkerült hozzá a cucc, rajz.lap.hu néven. Nem sokkal később a Startlap megvásárolta a lap.hu tartományt, cserébe kérhettem egy tetszőleges domainnevet. (Rövid ideig tartó elmebaj – MiaRépa – után alakult ki a Világökörség név.) Mindezek következtében az oldal hirtelen elérhető lett a nagyvilág felé, meglehetősen jó sávszélességgel.
Kitérő: én akkoriban tagja voltam annak a 6 embernek, akik az ős Startlapot szerkesztették – az enyém volt a humor rovat. Ennek ellenére nem tudtam a felvásárlásról semmit. Mintahogy egyik helyen sem tudták sokáig, hogy mind a két térfélen focizok. Ez egy ilyen kicsi ország.
A nyitás meg is hozta gyümölcsét: 1 hónapon belül levelet kaptam a United Mediától, hogy mintha jogsértő tartalom lenne a lapomon (ekkor cca 6000 karikatúra volt fent, mindenhonnan), legyek kedves vegyem le azokat. Visszaírtam, hogy vegyék figyelembe, hogy azokat a rajzokat, amelyeket kiraktam, sehogy máshogy nem lehet elérni Magyarországon. És hogy mindegyiket lefordítgattam, megadtam a forrásokat – tehát ez nekik is reklám egy szűz piacon. Nem hatotta meg őket. Ekkor csak annyit írtam, hogy kérek 3 napot, amíg rendberakom az oldalt. Azt mondták, hogy oké. Nem akármilyen 3 nap volt, értelmes tartalmat kellett találnom, befigyelt egy új dizájn is – dolgoztam, mint a hülye. De az se akármilyen levél volt, amit ebben a 3 napban kaptam a Tökömtudjaki Kft.-től – mint kiderült, ők voltak a UM helyi megbízottai. Hogy milyen gazember csirkefogó jogtipró gazember alávaló gazember vagyok és azonnal tüntessem el a lapot az internetről, mert kicsinálnak jogilag. Szép levél volt, el is tettem emlékbe, hogy mindig emlékeztessen, hol élek.

Azóta sok minden történt, a Világökörség – immár 100 százalékig legális tartalommal – felfutott, majd bezárt. Én pedig a szerkesztői munka során összeismerkedtem egy csomó nagy emberrel, többek között azzal a karikaturistával is, aki az Amerikai Nemzeti Karikatúraszövetség (National Cartoonist Society, NCS) zártkörű belső Bulletin Boardját adminisztrálja. (Véletlenül derült ki róla, más ügyben levelezgettünk.) Megkérdeztem, hogy külsősként hozzáférhetnék-e? Átnézte a Világökörséget, meg a rajzaimat és azt mondta, hogy igen.
Érdekes időszak következett, hirtelen a világ karikatúra félisteneinek gyűrűjében találtam magam. Hónapokig csak figyeltem és később se fecsegtem túl sokat. De gondolkodásmódban nagyon sokat jelentett. A másik oldalról láttam, hogy miket szívnak az általam irigyelt művészek. Hogy mivel jár szindikalizált alkotónak lenni (rabszolga), illetve milyen szabadúszóként megküzdeni (Sziszifusz) a tartalomlopókkal. És csak ez a két út van: eltűrni, hogy amit alkotsz, annak haszna elcsorog az illegális sokszorosítás során – vagy bemenekülni egy erős jogi szervezet szárnyai alá, aki a védelemért cserébe kilóra előírja, hogy mennyit kell rajzolnod, _milyen témában_, hogyan (PC!) – és persze a zsé nagy részét lenyúlják. Te meg még csak lázadni sem tudsz, mert csak akkor lehetsz biztos benne, hogy megvédenek, ha elég erős a szervezet – de ha tényleg erős, akkor _neked_ sem lesz semmi esélyed ellenük, ha érvényesíteni akarsz bármiféle jogot.

Hosszúra nyúlt a szöveg, de talán most már érthető a cím: egyszerűen képtelen vagyok állást foglalni, hogy az írás elején felvezetett dilemmában mi a helyes megoldás. Bár a tálalás és a linkek mögötti írások azt sugallták, hogy a jó anyádat, UM – de az UM mögött az egyes művészek vannak, akik mindenüket – idejüket, tehetségüket – eladták azért, hogy az UM azt csinálja, amit csinált – megvédje őket az egyetemes és gátlástalan lopás ellen. (Mégha ez a plugin esetében nem is volt annyira egyértelmű.)

Nem tudom… de van egy olyan érzésem, hogy – itt is – félrecsúszott valami; és csak rossz, meg még rosszabb között választhatunk.

ExBpa

Sokáig fanyalogtam tőle, azt hittem hasonló marhaság, mint az MBSA.
Mint írtam, nemrég gyalultam hatalmasat egy Exchange organizációban és bár látszólag minden rendben ment, de a mélyben látszódnak rendellenességek. Gondoltam, kipróbálom ezt az eszközt, hátha mond valami érdekeset.
Mond. Átvizsgálja a DC-ket, az összes Exchange szervert és piros/sárga színnel jelölt listát ad ki a normálatlan dolgokról. Ez önmagában nem kunszt, de mindegyik hibánál link mutat egy beépített cikkre, ahol részletesen elmondják, miről is van szó, hogyan kell megoldani a problémát és hol találok a témával foglalkozó irodalmat. (Ez legtöbbször egy KB cikk.)
Matchbox premier support.

Linkek:
Exchange Best Practice Analyst Tool
Eileen Brown blogja